Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek…
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Ján.15,5.
Óh, Istenem! Hányszor volt már életemben jánosi heveskedés, péteri ígérgetés, júdási árulás….! Hányszor voltam túl magabiztos, amikor csodálatos módon a hitetlenség hegyei zuhantak a tengerbe kéz érintése nélkül, amikor még az ördögök is engedve hatalmas szavadnak, minden a terveim szerint sikerültek, amikor valóban megtelt a szám nevetéssel, és dicséretet énekeltem….! A dolgos nap utáni halk estében, hallgatva a madarak csodálatos muzsikáját úgy éreztem, semmi sem lehetetlen, minden úgy történt, ahogyan a mennyei könyvekben meg volt írva….! Gondolatban átéltem a vízen járás csodáját, és határozott léptekkel haladtam Feléd, mint akit senki sem állíthat meg….!
Mégis, valahol rövidzárlat keletkezett, valami kavics került a fogaskerekek közé, és hirtelen félni kezdtem! Amit eddig szorgalmasan, tervszerűen felépítettem, most kártyavárként omlott össze hatalmas robajjal…!
Uram! Hol rontottam el? Mit vétettem? Hiszen mindent a legjobb meggyőződésem szerint csináltam! Mi történt? Istenem! Ments meg engem, mert elveszek…!
Majd szinte hihetetlen módon, kétségbeesett kérdéseimre válaszoltál….. nem forgószélben, nem mennydörgés által villámokat cikáztatva, nem is valamilyen félelmetes kiáltással, hanem csöndes, szelíd hangon a mennyei angyalok éneke által…. a refrén, mely minden versszak végén mindig ugyanaz volt, felejthetetlen módon füleimbe csengtek: „NÁLAM… NÉLKÜL… SEMMIT… SEM… CSELEKEDHETSZ…!”
Most már megértettem Uram kudarcaim sorozatát! Nem akarok többé nélküled járni! Túl kockázatos elhinnem azt, amit Sátán duruzsol a fülembe naphosszat, hogy egyedül is fog menni…. amikor felvisz engem az elbizakodottság csúcsára és elhiteti velem, hogy milyen kiváló ember vagyok, nagyszerű tervekkel, szenzációs, világmegváltó ötletekkel! Nem! Elég volt a balga büszkeségből, az izzadságszagú jócselekedetekből, a látványos önmutogatásból, az üres léggömbökből, amelyek szétpukkadnak egy kis szellő hatására! Veled akarok járni Uram, csakis Veled! Kérlek, bocsáss meg nekem, és ha lehetséges, költözz a szívembe, mert úgy gondolom, felfogtam, hogy csak így teremhetek sok, zamatos gyümölcsöt….! Irányítsd az életemet, és ne engedd, hogy makacs önfejűségemmel további károkat okozzak művednek! Most már értem, Istenem, hogy Nálad nélkül semmit sem cselekedhetek….
Kormos Tivadar
Megjegyzések