A természet Ura
„Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”
Márk evangéliuma 4:41
A természet erejének kettőssége a bűneset óta ismeretes. Az ember kezéből kikerült az irányítás. Amikor Isten az Éden kertjében megbízta Ádámot és Évát, hogy művelje és őrizze a nekik teremtett dolgokat, még minden rendben volt. A természet szolgálta őket, az állatok engedelmeskedtek, és még csak eső sem volt, nemhogy pusztító vihar, vagy özönvíz.
Később a pusztító erőktől való félelem és az irányítás hiánya miatt különféle isteneket alkottak maguknak, akikhez már lehetett könyörögni, akiket áldozatokkal próbáltak „jóra bírni”.
Baál istene a Bibliában is gyakran szerepel, aki a termékenység, az éltető eső, és a vihar istene volt. Hogy mennyi hatalma volt mindezek felett, jól mutatja a Kálmel hegyi történet, ahol Illés csap össze a Baál papokkal. A kérdés: kinek az istene nagyobb, ki tudja meggyújtani az előkészített áldozati oltárt. A papok egész napos könyörgése, önsanyargatása sem ad válasz, míg Illés imája után Isten a vízzel locsolt oltárt is tűzbe borítja.
Ma, amikor a természet pusztító ereje egyre félelmetesebb, az ember egyre kiszolgáltatottabb, fontos, hogy emlékezzünk a Teremtőnk hatalmára. Ma még a Gonosz tombol, de hamarosan Isten mindent újjá teremt, ahol nyoma sem lesz elmúlásnak, pusztulásnak, szenvedésnek. Nem a cunami riadók és a meterológiai rakéták oldják meg a problémákat, hanem a teremtés rendjének visszaállítása.
Amikor Jézus lecsillapítja a háborgó tengert, a tanítványok elálmélkodnak. „Még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki”. Igen Jézus isteni hatalmának engednek a betegségek, a démonok, a természeti erők… minden.
Higgyük el, hogy az Úr még a mi háborgó lelkünk és tomboló erőinket is képes lecsendesíteni. Ehhez viszont már nem csak a parancsa kell, hanem a mi kérésünk is.
