Ünnepre várva
„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked.”
4 Mózes 6,24-26
Áld engem az Isten és megőriz engem. Közeleg az ünnep, amit egyre inkább megtart az egész világ. Kínától kezdve Japánig, a keresztény kultúrkörön túl is díszbe öltöztetik az emberek az otthonaikat csupán a hangulat és az örömszerzés kedvéért. Mindenki izgatottan járja a boltokat ajándékok után kutatva, mert valamit adni akar annak, akit közel érez magához. Vajon a nagy sürgés-forgás közepette nem felejtkezünk meg a lényegről, Isten bennünket áldó kezéről? Milyen sokan vagyunk, akik még tudunk adni, mert vagyunk; mert mi is még mindig kaptunk és kaptunk, mert még mindig van miből. Nem csak az anyagiakra gondolok, hanem sok-sok értékes kincsre, amit megoszthatunk másokkal. Van még bennünk szeretet, van még barátság, odafigyelés, jóindulat, kedvesség. Tudunk adni jó szót, és mellé az őszinte szeretet igaz ajándékait.
Világossá teszi előttem az útját, megértem irgalmát. A ragyogó fények között észrevesszük-e az Isten Fiából áradó szelíd fénysugarat? Néha túlságosan is vakítóak az ünnep fényei, eltakarják a lényeget. A „mit kapok” várakozása elnyomja a „mit kaptam” örömét. Vannak, akik nagy ajándékra várnak: elektromos szuperkütyüre, játékra, mások csak a szükségesre, és így mindannyian elfelejtjük, hogy Jézusban milyen gazdagok vagyunk. Világos utat tárt elénk, amin járva Hozzá juthatunk, megértve irgalmát.
Rám néz az Isten, ezért biztos a békességem. A Szentírás történetén keresztül ránk néz az Isten. A mi Megváltónk letette a menny minden gazdagságát, minden értékét hátrahagyta, hogy élete ajándékunk legyen. Példa és váltság, útmutatás és erő. Belépő a lelki békesség világába.
Áld engem az Isten és megőriz engem. Közeleg az ünnep, amit egyre inkább megtart az egész világ. Kínától kezdve Japánig, a keresztény kultúrkörön túl is díszbe öltöztetik az emberek az otthonaikat csupán a hangulat és az örömszerzés kedvéért. Mindenki izgatottan járja a boltokat ajándékok után kutatva, mert valamit adni akar annak, akit közel érez magához. Vajon a nagy sürgés-forgás közepette nem felejtkezünk meg a lényegről, Isten bennünket áldó kezéről? Milyen sokan vagyunk, akik még tudunk adni, mert vagyunk; mert mi is még mindig kaptunk és kaptunk, mert még mindig van miből. Nem csak az anyagiakra gondolok, hanem sok-sok értékes kincsre, amit megoszthatunk másokkal. Van még bennünk szeretet, van még barátság, odafigyelés, jóindulat, kedvesség. Tudunk adni jó szót, és mellé az őszinte szeretet igaz ajándékait.
Világossá teszi előttem az útját, megértem irgalmát. A ragyogó fények között észrevesszük-e az Isten Fiából áradó szelíd fénysugarat? Néha túlságosan is vakítóak az ünnep fényei, eltakarják a lényeget. A „mit kapok” várakozása elnyomja a „mit kaptam” örömét. Vannak, akik nagy ajándékra várnak: elektromos szuperkütyüre, játékra, mások csak a szükségesre, és így mindannyian elfelejtjük, hogy Jézusban milyen gazdagok vagyunk. Világos utat tárt elénk, amin járva Hozzá juthatunk, megértve irgalmát.
Rám néz az Isten, ezért biztos a békességem. A Szentírás történetén keresztül ránk néz az Isten. A mi Megváltónk letette a menny minden gazdagságát, minden értékét hátrahagyta, hogy élete ajándékunk legyen. Példa és váltság, útmutatás és erő. Belépő a lelki békesség világába.
Restás László
