Az Úr gyógyítani akar
„Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.”
Jób könyve 5:17-19.
Két dolog jutott eszembe ma reggel. Gyerekkoromban nagyapám mesélte, hogy az uradalomban, ahol ő gazda volt, volt egy juhász. Sok birkát legeltetett, de volt köztük egy bari, aki sehogy nem akart a többivel maradni. Mindig elkóborolt, és a napi legeltetésből több óra ennek a kis haszontalannak a megkeresésével telt el. Már mindent megpróbált vele, de a kis komisz mindig megtalálta a módját, hogy elkóboroljon. És ekkor egy nagyon kegyetlen dolgot tett. Eltörte a lábát! Aztán két fa közé sínbe tette, és egész nap hordozta. Amikor megálltak, maga mellé tette. Amikor elindultak, fölvette. Pár hét múlva a bari lába tökéletesen meggyógyult, és soha többé nem kóborolt el, mindig a pásztor közelében maradt.
Fájdalmas történet. De Isten néha a mi életünkben is megenged bajokat, betegségeket – nem Ő adja, csak megengedi, hogy ezáltal a közelében maradjunk.
Ahogy a Pásztor pontosan tudja, hogy mennyi baj leselkedik a bárányra, ha más utakon jár, ha lemarad, ha eltéved, ugyanúgy tudja ezt a mi Atyánk is, és ezért szeretne biztonságban tartani minket Önmaga mellett.
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy hányszor hat dologból megmentett már eddigi életemben az Úr! Fel sem tudnám sorolni. De eddig még mindig megerősített, megszabadított!
De, hogy ezért boldog is legyek?! Abban a pillanatban sohase sikerült. De így, most – visszatekintve! Vajon hol lennék már, ha nem így történt volna?
Uram! Köszönöm, hogy megsebeztél és bekötöztél, hogy megdorgáltál, összezúztál. Már értem, hogy miért! Köszönöm, hogy felemeltél, meggyógyítottál! Köszönöm! Ámen
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy hányszor hat dologból megmentett már eddigi életemben az Úr! Fel sem tudnám sorolni. De eddig még mindig megerősített, megszabadított!
De, hogy ezért boldog is legyek?! Abban a pillanatban sohase sikerült. De így, most – visszatekintve! Vajon hol lennék már, ha nem így történt volna?
Uram! Köszönöm, hogy megsebeztél és bekötöztél, hogy megdorgáltál, összezúztál. Már értem, hogy miért! Köszönöm, hogy felemeltél, meggyógyítottál! Köszönöm! Ámen
Szívből köszönöm, Uram, az életet,
Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem,
Zengek hálaéneket.
Szívből köszönöm, Uram a békémet,
Most hozzád száll az öröm hangjain:
Halleluja!
Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz,
Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz,
Felém nyújtod szent kezed.
Szívből köszönöm, Uram, az új erőt.
A lelkem hálaimát mond Neked:
Halleluja!
Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem,
Zengek hálaéneket.
Szívből köszönöm, Uram a békémet,
Most hozzád száll az öröm hangjain:
Halleluja!
Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz,
Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz,
Felém nyújtod szent kezed.
Szívből köszönöm, Uram, az új erőt.
A lelkem hálaimát mond Neked:
Halleluja!
