Jézus, tea, életvezetés
Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
Mt 16,25-26
Ma lett vége a Sziget fesztiválnak, s érdekes ennek az igének a fényében visszagondolni a Hetednapi Adventista Egyház lelki betérő sátrában történtekre. Mintegy tizennégy éve nyújtanak egyházunk fiataljai „lelki elsősegélyt” azoknak, akik betérnek a frissen főzött tea illatával, szeretettel, elfogadással teli sátorba. A beszélgetések döntő részében a téma kerülgetése után általában életvezetési kérdések kerülnek terítékre.
Egy raszta srác mondja: „Tudom, hogy nem jó dolog füvezni, de mégis mondd meg, mit csinálhatnék helyette. Mindenem megvan, a pénz nem számít. Mégis boldogtalannak érzem magam. Otthon évente egyszer-kétszer érintjük meg egymást. Nem tudom, mihez kezdjek az életemmel. Bulizok, füvezek, ez jól esik.”
Egy másik fiúból kb. másfél órás beszélgetés után szakad ki a létét megkeserítő valóság: „Szüleim nem értenek meg, nem bíznak bennem. Ha komolyan vennének, talán nem mennék bele őrültségekbe, de ha úgyis ezt gondolják rólam, és a haverok szerint sincs sem gáz, akkor miért is ne?”
Ijesztő kimondani, de ezek a fiatalok még húsz évesek sincsenek. Annyira értékesek, annyira sok lehetőség van bennük. Ki tarja meg az ő fiatal életüket? Olykor a legjobb szándékunk ellenére sem tudunk helyesen cselekedni a tinédzserkérdésben.
A mai ige megkérdezi tőled: Milyen pótszereket használsz Jézus helyett? Nem lenne végre itt az ideje, hogy el hidd Neki, képes a téged nyomasztó kérdéseidre is megnyugtatató választ adni?
qaltom
Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?
Mt 16,25-26
Ma lett vége a Sziget fesztiválnak, s érdekes ennek az igének a fényében visszagondolni a Hetednapi Adventista Egyház lelki betérő sátrában történtekre. Mintegy tizennégy éve nyújtanak egyházunk fiataljai „lelki elsősegélyt” azoknak, akik betérnek a frissen főzött tea illatával, szeretettel, elfogadással teli sátorba. A beszélgetések döntő részében a téma kerülgetése után általában életvezetési kérdések kerülnek terítékre.
Egy raszta srác mondja: „Tudom, hogy nem jó dolog füvezni, de mégis mondd meg, mit csinálhatnék helyette. Mindenem megvan, a pénz nem számít. Mégis boldogtalannak érzem magam. Otthon évente egyszer-kétszer érintjük meg egymást. Nem tudom, mihez kezdjek az életemmel. Bulizok, füvezek, ez jól esik.”
Egy másik fiúból kb. másfél órás beszélgetés után szakad ki a létét megkeserítő valóság: „Szüleim nem értenek meg, nem bíznak bennem. Ha komolyan vennének, talán nem mennék bele őrültségekbe, de ha úgyis ezt gondolják rólam, és a haverok szerint sincs sem gáz, akkor miért is ne?”
Ijesztő kimondani, de ezek a fiatalok még húsz évesek sincsenek. Annyira értékesek, annyira sok lehetőség van bennük. Ki tarja meg az ő fiatal életüket? Olykor a legjobb szándékunk ellenére sem tudunk helyesen cselekedni a tinédzserkérdésben.
A mai ige megkérdezi tőled: Milyen pótszereket használsz Jézus helyett? Nem lenne végre itt az ideje, hogy el hidd Neki, képes a téged nyomasztó kérdéseidre is megnyugtatató választ adni?
qaltom
