Hinni a világosságban
„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
(János evangéliuma 12. fejezet 35-36. vers)
A Szentírás alapvető tanítása, hogy az ember részese, illetve célpontja lett a világosság és a sötétség, a jó és a rossz, azaz az Isten és a Sátán között folyó nagy küzdelemnek.
János evangéliuma a világosság és sötétség többszöri szimbolikus említésével még jobban nyomatékosítja azt az ellentétet, mely e két hatalom között feszül.
Már az evangélium elején megemlíti, hogy Jézus, „az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján.1:4-5). „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.” (1:11)
Majd olvashatunk arról, ahogy Jézus saját magáról mondja: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (8:12)
Jézus tehát a világosság, viszont ezekből a versekből kivehető az is, hogy a sötétség, nem csupán a gonosz, hanem az általa uralt világ, illetve mindazok, akik nem tartoznak Istenhez.
Mindazok, akiknek a szemét bántja a „fény”, akik jobban szeretik a „lesötétített” dolgokat, és mindent „napszemüvegen” keresztül néznek, miközben nem vesznek észre semmit.
János evangéliuma 9. fejezetében sem a magukat ’világosság fiainak’ vallók ismerték fel Jézusban a Messiást, hanem egy vak, akinek megnyitotta a szemeit.
Milyen jó lenne, ha ma Isten felnyitná mindannyiunk szemét és észrevennénk őt. Csak hinnünk kell. Nem lehetetlen. Hiszen bármekkora legyen is a sötétség elég a legapróbb pislákoló gyertyabél és máris megtöri azt.
Ugyanakkor ne feledjük nemcsak Jézus a világ világossága, hanem mi is, ahogy Ő mondta: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)
János evangéliuma a világosság és sötétség többszöri szimbolikus említésével még jobban nyomatékosítja azt az ellentétet, mely e két hatalom között feszül.
Már az evangélium elején megemlíti, hogy Jézus, „az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján.1:4-5). „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.” (1:11)
Majd olvashatunk arról, ahogy Jézus saját magáról mondja: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (8:12)
Jézus tehát a világosság, viszont ezekből a versekből kivehető az is, hogy a sötétség, nem csupán a gonosz, hanem az általa uralt világ, illetve mindazok, akik nem tartoznak Istenhez.
Mindazok, akiknek a szemét bántja a „fény”, akik jobban szeretik a „lesötétített” dolgokat, és mindent „napszemüvegen” keresztül néznek, miközben nem vesznek észre semmit.
János evangéliuma 9. fejezetében sem a magukat ’világosság fiainak’ vallók ismerték fel Jézusban a Messiást, hanem egy vak, akinek megnyitotta a szemeit.
Milyen jó lenne, ha ma Isten felnyitná mindannyiunk szemét és észrevennénk őt. Csak hinnünk kell. Nem lehetetlen. Hiszen bármekkora legyen is a sötétség elég a legapróbb pislákoló gyertyabél és máris megtöri azt.
Ugyanakkor ne feledjük nemcsak Jézus a világ világossága, hanem mi is, ahogy Ő mondta: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)
