Bátran kérjünk!
"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."
Máté evangéliuma 7:7
Volt egy ember, aki a Nagy Könyvnek abban a kis könyvében lett megörökítve, amelyet a legkevesebben olvasnak. Családfa családfa hátán, kimondhatatlanabbnál kimondhatatlanabb nevek - nem fogják a sorsunkat megváltoztatni. Azonban van egy név, aki kitűnik a sorból, mert volt egy imádsága. Nem hálaadás, nem dicsőítés, nem zsoltár-hangvétel, semmi olyan, amiről azt mondanánk, hogy szent. Bár különleges, mert egyszerű és egy kicsit talán önző is, de Isten nem tagadta meg, amit kért.
Hősünk a Krónika első könyvében szerepel (4:9-10):
"Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért."
Itt van egy férfi, aki arról kapta a nevét, hogy az anyja fájdalommal szülte őt. Borzasztó lehetett, ugyanis, minden gyermek fájdalommal születik. Mi lehetett az a fájdalom, amiről a gyermeket elnevezte az anyja? Elég rossz a kezdet.
Valószínűleg nem lehetett egy szerencsés ember ez a Jábéc. Ha szüksége volt arra, hogy Isten szélesítsen a határain, a lehetőségein, akkor egy ideig biztosan megtapasztalta a szegénységet valamilyen téren. Ha Istentől azt kérte, hogy ne érje fájdalom, akkor biztosan nem csak az édesanyja tudta, hogy mit jelent ez a kifejezés, hanem ő is.
A történet nem azzal fejeződik be, hogy az Úr megdorgálta őt azért, amiért ilyen önző módon mondta el az imáját, és nem gondolt másokra, hanem megadta, amit kért.
Az Úr szeretne minden olyan áldást nekünk adni, amit személy szerint nekünk készített el, de ezeket az ajándékokat igényelni kell. Egy módon lehet: Kérjetek és adatik...
