Lélekszobrász
„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!”
„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!”
Ézsaiás 35,3-4
Pár héttel ezelőtt egy gyermektáborban éppen kézműveskedtünk, amikor észrevettem, hogy Laci fiam agyagból milyen ügyesen formálja az ókori katona alakját. Ő volt az egyetlen, aki merevítésképpen száraz növénypálcikákat használt. Ezek köré formázta a lábakat, karokat, a törzset. Mások is ügyes alakokat készítettek, gombás kosarat hozó asszonyt, térdelő rózsavitézt és még sorolhatnám. Nekem mindegyik nagyon tetszett. Kiégetni nem égettük őket kemence hiányában, így estére, ahogy az agyag száradt, sok figura elvesztette valamelyik darabját. Leesett a kosár, egy kéz, még egy fej is, de a rendíthetetlen katona csak állt szilárdan. Elárulom a titkot: a fiam most végzett a művészeti iskolában. Neki volt szakértelme, hisz éveken keresztül formáztak különféle alakokat agyagból úgy, hogy soha nem égették ki, mert a sulinak nem volt pénze rá.
Arra szólít fel minket Isten, hogy erősítsük a lankadt kezeket, tegyük erőssé a tehertől roskadt térdeket és beszéljünk a remegő szívűeknek, de hogyan? Tudomásul kell vennünk, hogy másokon segíteni felelősség, nem mindegy, milyen lélekszobrászok vagyunk! Sokan gondoljuk, hogy tudunk „hozott anyagból” dolgozni, csak formálnunk kell az elképzeléseink szerint. Így próbáljuk alakítani a gyülekezeteinkben egymást. Szólunk, vágunk, csípünk, marunk, toldunk, foldunk, de hol a szakértelem, a felhatalmazás? Attól, hogy hosszú idő óta hitben járok, netán bukdácsolok, mi jogosít fel arra, hogy testvéreimet, barátaimat formázzam? A lélekszobrászatot éppen úgy, mint mindent, tanulni kell. Hosszú évek kellenek hozzá és elhívatás, empátia, lelkiajándék. Ezek hiányában ne akarjunk másokat formálni, mert lehet, hogy egy napig, rövid ideig szép lesz az eredmény, de hosszútávon…? Ja, és ne feledjük, mind csak a föld anyagából vagyunk, szükségünk van a Mester életadó lehelletére!
Restás László
Arra szólít fel minket Isten, hogy erősítsük a lankadt kezeket, tegyük erőssé a tehertől roskadt térdeket és beszéljünk a remegő szívűeknek, de hogyan? Tudomásul kell vennünk, hogy másokon segíteni felelősség, nem mindegy, milyen lélekszobrászok vagyunk! Sokan gondoljuk, hogy tudunk „hozott anyagból” dolgozni, csak formálnunk kell az elképzeléseink szerint. Így próbáljuk alakítani a gyülekezeteinkben egymást. Szólunk, vágunk, csípünk, marunk, toldunk, foldunk, de hol a szakértelem, a felhatalmazás? Attól, hogy hosszú idő óta hitben járok, netán bukdácsolok, mi jogosít fel arra, hogy testvéreimet, barátaimat formázzam? A lélekszobrászatot éppen úgy, mint mindent, tanulni kell. Hosszú évek kellenek hozzá és elhívatás, empátia, lelkiajándék. Ezek hiányában ne akarjunk másokat formálni, mert lehet, hogy egy napig, rövid ideig szép lesz az eredmény, de hosszútávon…? Ja, és ne feledjük, mind csak a föld anyagából vagyunk, szükségünk van a Mester életadó lehelletére!
Restás László
