Isten gyermekei

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."
1 János 3.1 Új fordítás

Gyerekként úgy szerettem az angyalka fia lenni. Gyorsan, elsőnek és maradéktalanul megenni az ebédet. Csak úgy ragyogott a szemem a büszkeségtől, kihúztam magam, úgy ültem a széken és bezsebeltem a szülői dicséreteket. Később már nem volt olyan könnyű, más területeken nagyobb volt a verseny. A suliban több olyan társam is volt, aki jobb képességekkel rendelkezett, mint én; így többször alul maradtam.
Isten gyermekeként most már tudom; ki vagyok, mire vagyok képes, mihez elég, amim van. Nem versenyzek tovább, mert célba értem. Na, nem a saját érdemeim miatt! Ha rajtam múlt volna, elvesztem a nagy csatát, alul maradtam volna, de jó szövetségest választottam. A jó oldalra, a győztes oldalra álltam, ahol az EGY győzött mindannyiunk helyett. Aki által mind újra és újra győzhetünk, Akire mindig hivatkozhatunk, Akit mindig segítségül hívhatunk, Aki által gyermeke vagyok Istennek.
Még mindig gyors, erős és maradéktalanul pontos akarok lenni, de nem csüggedek, ha nem sikerül. Akkor próbálok látni az Ő szemével, másokat és magamat. És már nem akarok első lenni; mert első egyedül Jézus. Mindenkor. Mindenben. És neked?

Restás László

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet