Szorgalom
„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.”
(Példabeszédek könyve 6. fejezet 6-8. vers)
Ma sokaknak komoly kihívást jelent a munkahely, vagy a megfelelő foglalkozás hiányában, hogy megmutathassák szorgalmukat és tehetségüket.
Persze vannak, akik inkább másokon élősködnek, mert nem szeretnek dolgozni. Az ilyenekről írja Pál: „aki nem akar dolgozni, ne is egyék!” (2Thessz.3:10)
Viszont az emberek többsége igen is szorgalmasan keresi a munkát, és dolgozni akar. Sőt semmi mást nem akar, csak dolgozni, dolgozni, dolgozni. Megállás nélkül, ünnepek nélkül, lélek nélkül…
Ez a másik véglet. Egy mókuskerék harc, amiből nincs kiszállás. Amiről, mindenki tudja, hogy nem jó, de azzal magyarázza az ember, legalább nem mondanak lustának.
A szorgalom helyes fogalmának megismeréséhez Salamon az állatvilágra irányítja figyelmünket.
Emlékszem, mivel gyermekkoromban nem voltak még modern játékok, hányszor játszottam déd mamámnál, kupakokkal, gyufásdobozokkal, bogarakkal, csigákkal, hangyákkal.
Érdeklődéssel figyeltem, ahogy az élelmet hordták a hangyaboly kis bejáratához, amit ha beástam, újra és újra kiásták, és amikor lebontottam váruk egy részét, nos akkor élénkült csak meg igazán az élet. De már nem az élelemgyűjtésben szorgoskodtak, hanem tojásaik, utódaik védelmezésében.
Komoly figyelmeztetés ez megannyi szorgalmas keresztény számára, akik már-már megszakadnak a földi javak gyűjtögetésében, de Istenre és mások megmentésére már nem marad erejük. Talán mert elfelejtik milyen időben élünk.
Ezért nem annyira az a kérdés szorgalmas legyek-e, hanem hogy miben kell szorgalmasnak lennem. S mivel tudjuk, Jézus nemsokára visszatér, nekünk nem a földiekkel, hanem az odafelvalókkal kellene foglalkoznunk. (Kol.3:2)
Erre mondja az apostol:
Persze vannak, akik inkább másokon élősködnek, mert nem szeretnek dolgozni. Az ilyenekről írja Pál: „aki nem akar dolgozni, ne is egyék!” (2Thessz.3:10)
Viszont az emberek többsége igen is szorgalmasan keresi a munkát, és dolgozni akar. Sőt semmi mást nem akar, csak dolgozni, dolgozni, dolgozni. Megállás nélkül, ünnepek nélkül, lélek nélkül…
Ez a másik véglet. Egy mókuskerék harc, amiből nincs kiszállás. Amiről, mindenki tudja, hogy nem jó, de azzal magyarázza az ember, legalább nem mondanak lustának.
A szorgalom helyes fogalmának megismeréséhez Salamon az állatvilágra irányítja figyelmünket.
Emlékszem, mivel gyermekkoromban nem voltak még modern játékok, hányszor játszottam déd mamámnál, kupakokkal, gyufásdobozokkal, bogarakkal, csigákkal, hangyákkal.
Érdeklődéssel figyeltem, ahogy az élelmet hordták a hangyaboly kis bejáratához, amit ha beástam, újra és újra kiásták, és amikor lebontottam váruk egy részét, nos akkor élénkült csak meg igazán az élet. De már nem az élelemgyűjtésben szorgoskodtak, hanem tojásaik, utódaik védelmezésében.
Komoly figyelmeztetés ez megannyi szorgalmas keresztény számára, akik már-már megszakadnak a földi javak gyűjtögetésében, de Istenre és mások megmentésére már nem marad erejük. Talán mert elfelejtik milyen időben élünk.
Ezért nem annyira az a kérdés szorgalmas legyek-e, hanem hogy miben kell szorgalmasnak lennem. S mivel tudjuk, Jézus nemsokára visszatér, nekünk nem a földiekkel, hanem az odafelvalókkal kellene foglalkoznunk. (Kol.3:2)
Erre mondja az apostol:
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”
(Ef.5:16)
