Az élet kenyere
„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”
(János evangéliuma 6. fejezet 35. vers)
Régen a kenyér egyenlő volt a fő táplálékkal. Manapság már csak kiegészítőként fogyasztjuk, ha ugyan fogyasztjuk. Hiszen kenyér helyett inkább zsemlét, kiflit, vagy más péksüteményt részesítünk előnyben.
Persze az is tény, hogy a mai kenyerek tápértéke sok esetben meg sem közelíti a régi, lisztből és kovászból készült, kemencében sütött kenyerekét. Mert ma a lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb mennyiséget el lehessen adni, így nem véletlen, hogy telenyomják mindenféle térfogatnövelő adalékanyaggal.
Az is szomorú, hogy míg a világ bizonyos részein emberek mindent megtennének egy falat kenyérért, addig nálunk sokszor kilószám a szemetesben landol az éltető étek.
Kétezer éve Jézus közelében azonban nem éhezett senki, a tanítás után mindenki jóllakottan térhetett haza. És az öt kenyér és két hal csodájával gyomrában a tömeg másnap reggel izgatottan kereste a Názáretit. Ám Ő látta valódi szándékukat:
"Bizony, bizony, mondom néktek, nem ezért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt pecsétjével igazolta az Isten." (Jn 6,26).
Sokan dicsekednek azzal, milyen egészségesen élnek. Igyekeznek a legtáplálóbb alapanyagokból elkészíteni eledelüket. Megfelelő gondossággal edzik testüket. De tegyük fel a kérdést; mit ér mindez, ha a lelki dolgokra emellett alig marad idő?
Sokak életében a földi vágyak kielégítése és az anyagi javak spájzolása annyira leköti a figyelmet, hogy a valódi, mennyei táplálék veszendőbe megy.
Ma reggel Isten csodálatos reggelit készített neked. Nem müzlit, nem zabkását, hanem önmagát. Ha szeretnél valóban jóllakni, ne érd be e néhány sorral; tölts több időt Vele!
Persze az is tény, hogy a mai kenyerek tápértéke sok esetben meg sem közelíti a régi, lisztből és kovászból készült, kemencében sütött kenyerekét. Mert ma a lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb mennyiséget el lehessen adni, így nem véletlen, hogy telenyomják mindenféle térfogatnövelő adalékanyaggal.
Az is szomorú, hogy míg a világ bizonyos részein emberek mindent megtennének egy falat kenyérért, addig nálunk sokszor kilószám a szemetesben landol az éltető étek.
Kétezer éve Jézus közelében azonban nem éhezett senki, a tanítás után mindenki jóllakottan térhetett haza. És az öt kenyér és két hal csodájával gyomrában a tömeg másnap reggel izgatottan kereste a Názáretit. Ám Ő látta valódi szándékukat:
"Bizony, bizony, mondom néktek, nem ezért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt pecsétjével igazolta az Isten." (Jn 6,26).
Sokan dicsekednek azzal, milyen egészségesen élnek. Igyekeznek a legtáplálóbb alapanyagokból elkészíteni eledelüket. Megfelelő gondossággal edzik testüket. De tegyük fel a kérdést; mit ér mindez, ha a lelki dolgokra emellett alig marad idő?
Sokak életében a földi vágyak kielégítése és az anyagi javak spájzolása annyira leköti a figyelmet, hogy a valódi, mennyei táplálék veszendőbe megy.
Ma reggel Isten csodálatos reggelit készített neked. Nem müzlit, nem zabkását, hanem önmagát. Ha szeretnél valóban jóllakni, ne érd be e néhány sorral; tölts több időt Vele!
