Kitartás a jóban
„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”
(Galatziabeliekhez írt levél 6. fejezet 9. vers)
Pál apostolról tudjuk, hogy nagyon határozott jellemmel rendelkezett. Mindig tudta, hogy mit akar (2Tim.1:12). Éppen ezért minden levelében kitartásra buzdította a gyülekezeteket.
Nem véletlen az sem, hogy ilyenkor mindig, vagy egy harcos, vagy egy sportoló képét vetíti elénk. Hiszen mind a katonák, mind a sportolók csak akkor lehetnek sikeresek, ha a csata, illetve a verseny végéig a győzelem ott lebeg szemük előtt.
A legtöbb sportoló, amikor eredményeiről faggatják, elmondja, hogy sikerének igazi kulcsa nem erőben, hanem az akaratban van. Hogy a verseny végeredménye ’fejben’ dőlt el.
Egy hölgy, „Florence Chadwick 1952-ben megpróbálta átúszni a Csendes-óceán vérfagyasztóan hideg vizét a Catalina-sziget és a kaliforniai partok között. Ködös időben és hullámzó tengeren tett meg tizenöt órát. Izmai kezdtek begörcsölni, és elhatározása gyengült.
Könyörgött, hogy húzzák ki a vízből, de anyja, aki mellette haladt egy csónakban, arra biztatta, ne adja fel. Próbálkozott, de egyre jobban kimerült, és abbahagyta az úszást. Segítői kihúzták a vízből és beemelték a csónakba.
Alig néhány percig eveztek csak tovább, amikor a köd felszállt, és kiderült, hogy a part csupán néhány száz méterre volt. “Csak a ködöt láttam” – magyarázta a sajtótájékoztatón. – Azt hiszem, ha láttam volna a partot sikerült volna.” (Max Lucado: Harc az óriásokkal)
Hányszor vagyunk így mi is, mikor a legkisebb próbák ködétől is kétségbe esünk és elsüllyednénk a ’csüggedés mocsarában’, ha nem jönne Jézus, és ki ne emelne…
Ma azt mondja; Ne fordulj hátra! Találkozni akarok veled! Ne ijedj meg, ha jön az ellenség, hisz ő is tudja, kevés ideje van.
Ne feledd tehát:
„Aki mindvégig kitart, üdvözül.” (Máté 24:13)
