A veszély tudatában
„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög,
mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen”
mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen”
1Péter 5:8
Naponta sok-sok veszély fenyeget bennünket. Ha például közlekedünk - akár gyalog, kerékpárral, vagy autóval - veszélynek vagyunk kitéve. De a különböző járványos betegségek is veszélyeztetnek bennünket, mint például a most aktuális H1N1 vírus. Az említett veszélyhelyzetekkel a sor sajnos nem ért véget.
Ami rajtunk áll, igyekszünk megtenni, hogy elkerüljük, megelőzzük a veszélyeket. Sok időt, pénzt és energiát fektetünk abba, hogy magunk körül biztonságot teremtsünk. Előrelátóan tervezzük a következő napot, mégis időről-időre különböző veszélyekbe kerülünk.
Mai igénk egy olyan veszélyre figyelmeztet bennünket, amire talán keveset gondolunk. Péter apostol egyfajta lelki veszélyről beszél, amit azonban nagyon szemléletesen, egy oroszlán képével illusztrál. A népi gondolkodásban az ördögöt nagyon gyakran patás lényként ábrázolták. Péter apostol ordító, felbőszült oroszlánként mutatja be az emberiség legnagyobb ellenségét Sátánt, aki ráadásul „szerte jár”, s prédát keres magának.
Feltételezem, hogy ha a rádió, vagy a televízió bemondaná, hogy a városunkban állomásozó vándorcirkusz ketrecéből elszabadult egy oroszlán, nagyon óvatosan, vagy egyáltalán nem is lépnénk ki a lakásunkból addig, amíg a kóborló vadállatot be nem fogták. Feltételezhetően sürgős, időhatáros munkáinkat is lemondanánk, elnapolnánk, mert fontosabb lenne számunkra a fizikai biztonság, mint bármi más.
Ennek az igének a kapcsán azonban arra kell gondolnunk, hogy lelki téren minden nap ilyesféle veszély fenyeget bennünket. Sátán ott van az utcákon, a munkahelyünkön, az iskolában, az utakon, s felbőszült, kiéhezett, ordító vadállatként prédát keres magának. Valljuk meg őszintén, időnként sikerül „elnyelnie” bennünket. Ekkor szoktunk indulatosak lenni, ekkor veszünk össze munkatársainkkal, a főnökünkkel, a házastársunkkal, vagy a gyermekeinkkel. Ilyenkor gyűjtünk be magunknak hetekre szóló rossz élményeket, ekkor ér bennünket anyagi veszteség, vagy éppen ekkor esünk le a lábunkról egy járványos betegség miatt. Sok-sok buktatót készít nekünk Sátán, amiken keresztül szép fokozatosan elnyel bennünket. Ez azt jelenti, hogy eltávolít szeretteinktől és eltávolít Istentől. Sokan az alkoholba, vagy a drogok élvezetébe merülnek, ami már az „elnyelés” előrehaladott állapotát jelzi.
Ha tisztán látjuk ezt az óriási lelki veszélyt, mit tehetünk azért, hogy felkészülten induljunk el minden nap, hogy jó eséllyel védjük ki, kerüljük el az ordító oroszlánnal való találkozást? Az ige ezt mondja: legyünk józanok, s vigyázzunk! Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy vigyük magunkkal személyi testőrünket, Jézus Krisztust. Ő már legyőzte Sátánt a Golgota keresztjén. Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, ha minden reggel meghívjuk Őt magunkhoz az Ige olvasása, kutatása által, beszélgetünk vele az imádság nyelvén, s átadjuk neki életünk irányítását a készséges engedelmesség által.
Imádkozzunk ma reggel, s teremtsük meg annak feltételeit, hogy Jézus személyes testőrünk lehessen veszedelmes ellenségünkkel szemben. Legyünk józanok, és vigyázzunk!
