Megtartó Istenünk
“Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Ézsaiás könyve 46:4
A mi Istenünk más - gondolta sokszor Izrael. A mi Istenünk nemcsak más, hanem az egyetlen isten - mondta Isten. “Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” Ez hit abban, hogy Isten kezében van életünk és a világ végső sorsa.
Amikor Izraelt fogságba vitték, ez a hit remegett meg bennük. Vajon Isten az egyetlen Isten? Mit kezdjünk Béllel és Nébóval a babiloniak Istenével. Mit gondoljanak akkor, amikor a babiloni főisten és a bölcsesség isten vezetésével bevették Jeruzsálemet és lerombolták Isten templomát. Bél, ami ‘Urat” jelent, igazi neve Marduk. Egy Isten, akinek lándzsa volt kezében és egyik jelképe a sárkánykígyó. A mítosz szerint legyőzte az isteneket. Fiának tekintették Nébót, akinek szobrát az új év ünnepén a fővárosba zarándokolton magukkal vitték, hogy találkozzon apjával, Mardukkal. Ez az ünnep jelezte, hogy Marduk Bél Belim: “Uraknak Ura”. Az ő győzelmük és kegyetlen uralmukat kellett vinnie a fogságba menetelőknek. Érezve súlyukat, vajon megéri Jahvét imádni?
Hetven évvel később A babiloniak minden hozzáférhető Isten szobrát összegyűjtötték, hogy győzhessenek a Círusz vezette perzsa sereg ellen. A csata azonban elveszett. A szobrok fogásgba és öszvérekre kerültek, hogy a tehetetlen terhet visszavigyék templomaikba. Minden úgy történt, ahogyan Isten előre megmondta Ézsaiás által: „Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek.” (46:1-2)
Mai világunk is tele van bálványokkal, akik ránk kényszerítik uralmukat. Az idő mindenkit szorít. A pénzt mindenki elismeri mint a világ mozgató erejét. A szerencse is olyasmi, amit sok ember áhítattal kerget. Szépség, hatalom, erő, szerelem, gondtalanság, önzés... A lista hosszú, ha szeretnénk felsorolni mindazt, ami igényli, hogy életünk felett Úr legyen. Jézus azonban biztosít bennünket, hogy Ő az Uraknak Ura. Ő a mi életünk Ura is, ha akarjuk. Egészen másként mint a bálványok: „Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Micsoda Isten! Micsoda Úr! Aki ígéri, hogy ő hordoz bennünket: hordoz születésünktől fogva, hordoz gyengeségeinkben, hordoz hitetlenségeinkben. Hordoz, hogy végül újra az ígéret földjén lehessünk!
