Isten hatalma

„Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását [dörgését]?"

Jób könyve 36:26-29


Elihu, Jób legfiatalabb barátja nagyon találóan fejezi ki Isten hatalmának kiábrázolódását a természetben. A 26. vers elején három dolgot mond el Istenről: 1) fenséges (magasztos), 2) ember nem ismerheti őt, 3) létezésének kezdete nem ismeretes. Mind a három kijelentése nagyon helytálló.

(1) Az Úr valóban magasztos és fenséges egyszerre. Magasztos, mert erkölcsileg magasrendű. Fenséges, mert nagyszerűségével, hatalmával, méltóságteljes voltával tiszteletet kelt bennünk, emberekben. Erre utalnak a 27-29. versek.

(2) Isten az ember számára nem ismerhető meg, nem vizsgálható az egzakt tudományok eszközeivel. Róla csak annyit tudhatunk, amennyit Ő önmagáról kinyilatkoztatott a Szentírásban, vagy amennyit a természet kutatása és helyesen működő lelkiismeretünk által megismerhetünk. Az Ő nagyságát földi viszonyok között nem lehet kifejezni „Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya” (Ézsaiás 66:1). Az Úr bölcsessége és hatalma is ilyen emberfeletti, ezért az ember véges elmével nem tud a Mindenható Isten ismeretének végére érni. A Szentírásból viszont tökéletesen megismerhetjük Őt olyan szintig, ami az üdvösség eléréséhez szükséges.

(3) Isten öröktől fogva létezik, azaz nincs kezdete. A Biblia számos helyen beszél erről, az egyik legszemléletesebb ige így hangzik: „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltár 90:2; lásd még: Zsoltár 25:6; 93:2; Malakiás 5:2). Amikor Mózes az égő csipkebokornál az Úr nevére kérdezett rá, Ő így mutatkozott be neki: JHWH. (Magyar fordításban a VAGYOK szerepel). Ezek a betűk a Héber nyelven a létige betűi. Mózes ebből megértette, hogy akivel beszél az Örökkévaló, aki volt, van és lesz! Isten kezdet és vég nélküli léte is felfoghatatlan az ember számára. De éppen ez az, ami vigasztaló és reménykeltő számunkra. Isten ugyanis soha el nem múlik, azaz mindig számíthatunk rá. Ráadásul Ő sohasem változik (Jakab 1:17). Az Úr örökkévaló, elmúlhatatlan szeretetével és hatalmával áll a benne bízó emberek oldalán. Milyen nagyszerű ezt tudni!

A további versekben (27-29) Elihu a hatalmas Isten iránti csodálatát fejezi ki a természetben megtapasztalható munkáit látva. Neki ugyanis hatalma van a természet erői felett, nem úgy az embernek, aki csak próbálkozik ezeket az erőket munkába fogni (pl. szél- és vízerőművek), de nincs hatalma felettük. Az Úr csodálatosan alkotta meg a világot, benne a természetet is. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsoltár 19:2) Aki el tud mélyedni a természet világában, az felismeri benne a Mindenható bölcsességét, hatalmát és szeretetét.

Amikor ma reggel imádkozunk, gondoljunk Urunkra úgy, mint aki mindenhatóságával, örökkévalóságával (el nem múlóságával) és mindenekfelett való hatalmával áll mellettünk. Mi ennek az Atyának vagyunk a gyermekei. Töltse el ez a tudat szívünket, s tegyen bátorrá minket arra, hogy felvállaljuk Őt mások előtt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia