Isten mindenhol –
Isten a szívünkben?

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR. „
(Jeremiás könyve 23, 23-24)

Mikor néhány éves volt a kislányom, még csak eltolta a kezem, amikor jelezni akarta, most ő következik, és ne segítsek neki. Mostanában már ilyen mondatok hangzanak el: „Jaj apa, ezt már egyedül csinálom”. Tudom, eljön a nap, amikor a jelenlétem nemhogy szükséges nem lesz számára, de egyenesen zavarónak ítéli majd.

Hogy ez jól van-e így, arról most nem szeretnék írni, döntse el a kedves olvasó. Az azonban bizonyos, hogy az emberi természet az Édenben, azon a bizonyos napon lett önállóbb a kelleténél. Híres önállóságunkat egyenesen bujkálássá fejlesztettük. Mi lettünk az eltűnés mesterei. „Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között.” 1Móz 3,8

Azóta keresünk „biztonságot” nyújtó védelmet az élet nagy játszóterén, bujdosva Isten elől. -Ki ne kapta volna még rajta magát azon, hogy maga előtt is titkol bizonyos dolgokat. Ha mást nem, akkor emlékeket, amelyekkel nem bír szembenézni.

Pedig Isten éppen ezekkel az őszinte szembenézésekkel „operálja” a természetünket. Bizony nagy szüksége van bizalmatlan szívünknek erre a folyamatos műtéti beavatkozásra. Azt szeretné, hogy belássuk: van valaki, Aki elől nem menekülnünk kell, hanem ellenkezőleg, belevetnünk magunkat biztonságot adó karjába. Akinek a jelenléte csak akkor lehet félelmetes, ha még nem ismerjük Őt igazán.

A bizalom Istenben nem egyik napról a másikra születik meg a szívünkben. Maga az Úr is türelmesen vár éveket, évtizedeket, hogy egyszer csak kimondjuk önmagunk előtt is: "Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!" Zsoltárok 84,5

Hosszú, fáradságos, de nagyszerű út ez. Nem adnám semmiért!
Az út végén ott áll Valaki és így biztat: veled leszek életed minden napján, bátran bízd rám magad.

Hogy örülne, ha ezekben a pillanatokban imádságban kifejeznénk Neki: olyan jó, hogy része vagy az életemnek!

Ámen

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia