kedd, augusztus 19, 2014

Ki vezet?



De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Zsoltárok 31,15-16


Legyünk őszinték és lássuk be, hogy sokszor hiányzik belőlünk az a végtelen hit, hogy bízzunk Benne. Mert nagyon nehéz megküzdenünk saját magunkkal, hogy mindenünket az Úrra merjük bízni. Nincs olyan, hogy 60%-os Krisztusváró vagyok vagy 70. A hívő élet azzal kezdődik el, hogy szívünkbe engedjük Őt és megtanuljuk meghallani a hangját. Akik imádkoznak is, már az ágyuk mellől térdeiken elmondott imádságaikból kiegyenesedve hozzá tennénk a saját megoldásainkat az istenihez.

Emberi megoldások csak átmeneti nyugalmat adnak a testnek. Az isteni megoldások, örök nyugalmat adnak a léleknek!

„Te vagy Istenem!” Erős nyomatékosítása a bizalomnak. Az Istenem kifejezés egyébként is mindig bizalmat fejez ki. Ez a kiáltás, amit itt olvasunk

Valódi értékek és kincsek után kell keresnünk. Látnunk kell azt, hogy a bizalom egy csodás mennyei ajándék. Ezt a bizalmat gyakorolhatjuk és érezhetjük a mennyei Atyánk iránt, akire rábízhatjuk sorsunkat és ez életre szóló élményt ad Vele.

Rábízni sorsomat, vagyis az életem feletti uralmat!
Egy egyszerű példával szeretném érzékeltetni, milyen érzés átengedni a kormányt a legjobb Vezetőnek. 10 éves korom óta vezetek önállóan és habár nyilvánvalóan nem én vagyok a világon a legjobb autóvezető, de csak akkor érzem biztonságban magam, ha az én kezemben van a kormány. Egy valaki mellett merek elaludni a kocsiban akkor, ha nem én vezetek és az az édesapám. Az én atyám mellett. Nem alszunk el, nem nyugszunk meg nem bízzuk akárkire életünket.

Életünk kormánykerekét átengedni a világ legjobbjának, hogy Ő irányítsa az életemet. Ehhez az kell, hogy én magam elismerjem, van nálam jobb aki irányítson!

Nincsenek megjegyzések: