szerda, február 22, 2012

Isten országának hirdetése

„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,”
(Lukács evangéliuma 8. fejezet 1. vers)


Megszámoltad már utazás közben, hogy mennyi településen haladsz át, míg eléred úti célodat? Gondolkodtál már azon, hogy vajon ezen településeken kik és hogyan élnek?

Kis országunk térképét nézegetve sokszor gondolkodom azon, vajon hány otthonban tudnak, beszélgetnek Jézus visszatérésének valóságáról és hányan élnek ebben a reménységben. Bizony, de sok fehér folt tűnik fel előttem…

Ugyanakkor mily bátorító az evangélium szövege. Mert miközben elcsüggedve görnyedezünk a misszióparancs „tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19) számunkra lehetetlennek tűnő felszólítása alatt, elfelejtkezünk arról, hogy Jézus ma is előttünk jár a szívek ajtaján kopogtatva.

Igen, eszembe jut jó pár ismerős, barát, és hittestvér, akik úgymond a „semmiből” jöttek. Ki szólította meg őket? Jézus, aki ma is járja a falvakat és városokat. Persze nem egyedül.

„és vele a tizenkettő” - inkább azt írnám - „és vele a több millió” eszköz, módszer, lehetőség, angyalsereg, emberek, könyvek, szórólap, bármi, csakhogy megismertesse magát az emberrel.

A mai kérdés: ott akarsz-e lenni te is az Ő tanúságtevői között?

Ha igen, mond velem:

Uram, én nem látom, mi vár rám; nem tudom, milyen lehetőségekkel és kihívásokkal találom szembe magam, de arra kérlek, hadd legyek eszköz a te kezedben mások megszólításában!