Bizony!
Máté evangéliuma 18. fejezet 3-5. versei
Amikor Jézus valami fontosat akart mondani a legtöbbször így kezdte: "Bizony mondom nektek... és ebből a tanítványai, a hallgatósága már tudta, most valami nagyon lényeges következik. Amikor én akartam valami fontosat mondani, akkor egy kis csendet tartottam, majd azt mondtam ünnepélyesen: Kérlek, most figyeljetek! A legtöbbször bejött. Remélem, most te is felkaptad a fejed és tudod, hogy valóban komoly dologról lesz szó. Így igaz, mégpedig a megtérésről. Nem biztos, hogy ez a kedvenc témánk, nem is mindig tudjuk, hogy hogyan és mikor hozakodjunk elő vele mi keresztények egy beszélgetés során. Pedig egy kedves, ma már sajnos nem élő munkatársam szerint "Egy kis megtérés sosem árt."
Amikor Jézus erről beszélt, az emberek többsége tudta, hogy komoly dolog ez. Nem csak az ünnepélyes kezdés miatt, hanem a megtérés említése miatt is. Tudták, hogy komoly változás jön, hisz ezt várták. Tudták, hogy nekik is változniuk kell, mert már Keresztelő János is erről beszélt hírnökként. Már ő is felszólította őket a megtérésre. Az eredmény azonban, csakúgy mint manapság, nem volt elég kielégítő. Az őszinte követők mellett, többen érkeztek oda olyanok is, mint a farizeusok közül néhány, aki jól meg tudta játszani a vallásos, "megtért" hívőt, de valójában nem volt az. Ezért beszélt itt Jézus is a megtérésről. Mert meg akarta tanítani az övéit arra, mi a különbség az őszinte hit és a látszatvallásosság között.
Szerinte a megtérés az, amikor újra gyermekké válsz, amikor el- és be tudsz fogadni másokat, a rászorultakat a saját közösségedbe és alázatosan szolgálni is tudod őket. Amikor Ő arra kér téged, hogy legyél "olyan, mint a kisgyermekek", szerintem arra gondol, hogy legyél nyitott, kevéssé előítéletes másokkal. Megfigyelted már, mennyire elfogadóak tudnak lenni a kicsik? Láttam egy fotót az apartheid idejéből. Egy buszon ül egy fehér nő a feketék-fehérek közötti határon, ölében a gyermekével. Vele szemben egy fekete férfi utazik. A gyermek a kezét nyújtja a férfi felé és mindketten mosolyognak, míg az anya oda se néz. A gyermekben nincs félelem. nincs aggódás, csak barátság, elfogadás és jókedv. Nem gondol arra, hogy a bácsi vajon nem bűnöző-e? Nem gondol arra sem, hogy a sötét arc bizonyára gonosz lelket is takar. Csak a pajtást látja a másikban.
Jézus arról beszél, hogy be kell fogadnunk ezt a gyermeki lelkületet újra a szívünkbe. Meg kell tanulnunk újra őszintén bízni a másikban. Konkrétan azt, mondja, ha befogadunk egy ilyen gyermeket Őt fogadjuk be. Az Ő korában is sok rászoruló, elhagyatott gyermek volt az országban. Csellengtek az utcán, néha lopni kényszerültek azért, hogy életben maradjanak. Az ilyeneknek nem volt senkijük, senki sem vigyázott rájuk, senki sem védte őket. Az emberek titkon elítélték azok szüleit, hogy hagyhatta el őket. Vagy gondolhatták, hogy valaki MÁSNAK kellene befogadni őket. A szegényekkel, bűnözőkkel kapcsolatos előítélet sújtotta mindannyiukat. Jézus szerint a megtérés azt jelenti, hogy szeretetünkkel odafordulunk a rászorultak felé. Azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk az elesettekért.
Vagyis a megtért embert nem valami pátosz lengi körül, nem valami csalfa ájtatos kedvesség, hanem alázatosság, el- és befogadás és szolgálatkész szeretet azok felé, akiknek csak mi maradtunk! Hidd el! Így jobb lenne ez a világ.
Ugye, hogy egy kis megtérés sosem árt!?
