Teljes gyógyulás


„Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.”




Szokták mondani: ha ilyen barátja van az embernek, akkor nincs szüksége ellenségekre…

Felemás érzéseim vannak Jób barátai kapcsán. Egyrészt igaz barátság nyilvánult meg az együttérzésükben, hogy meglátogatták Jóbot, amikor csapások érték, és együtt ültek vele némán hét napon keresztül. Nehogy azt higgyük, hogy ez semmi! A bajokban sokszor elfordulnak, elmenekülnek az emberek, ők nem így tettek! S vajon hány napot bírnék ki némán ülve? Másrészt miután megszólaltak, elég hamar eljutottak oda, hogy vádolják Jóbot – mivel más magyarázatot nem találtak – a csapások miatt, s a beszédük mérhetetlenül növelte Jób fájdalmát… Ezeket a szakaszokat olvasva, bizony eszembe jut a fenti mondás. Inkább tűnnek ellenségnek, mint barátnak. Ezért mondja Jób: „A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.” Jób 6.14

Nem véletlen, hogy Jóbot azután gyógyította meg Isten, hogy imádkozott a barátjaiért. Nem lett volna teljes a gyógyulás, ha csak fizikailag gyógyítja meg, és anyagilag kárpótolja. Az, hogy Jób imádkozott a barátaiért azt mutatja, hogy felül tudott emelkedni azokon, amiket mondtak, és megbocsátott nekik.

Soha ne felejtsük el: a teljes gyógyulás része az, hogy megbocsátunk a bántásokért, elengedjük a sérelmeinket, a bosszúvágyunkat, és őszintén a javát akarjuk a másiknak. Isten azt szeretné, ha valóban meggyógyulnánk.


Legyen áldott a napod!