A vörös az vörös
"Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! - mondja az Úr. Ha
vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a
bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú."
Hazugság, vagy „csak” füllentés? Megcsalás, vagy „csak” egy
apró félrelépés? Sikkasztás, vagy „csak” félrekönyvelés? Becsapás, vagy „csak” bepalizás?
Sok hasonló példát találhatunk még, amik bemutatják, hogy mennyire hajlamosak
vagyunk szépítgetni a dolgokat. Főleg akkor vagyunk készek szinte
jelentéktelennek beállítani a történteket, ha mi vagyunk a vétkesek, vagy valaki
olyan, akit szeretünk.
Isten másként kezeli ezeket a helyzeteket. A bűnt bűnnek
nevezi. Elég kategorikus, és időnként kényelmetlenül is érezhetjük magunkat
miatta. Különösen, ha olyanra mutat rá, amiben érintettek vagyunk. A vörös az
vörös, nem „csak” rózsaszín, halványpiros, világos szegfű vagy lágy mályva
színű.
Ráadásul – bizonyos szempontból – minden „kicsi” és „nagy” bűn
egyenlő súlyú: az életünkbe kerül, hogy megtettük. Ezért választott Isten
vérhez hasonló színeket, hogy bemutassa a természetét. Azonban azt is elmondja,
hogy egy rejtélyes módon a vörös hófehérré válhat. Ha készek vagyunk vele a
bűneinkről beszélgetni, akár vitázni is, meg tudhat szabadítani tőlük. Ez akkor
kezdődik, amikor szembenézünk azzal, hogy miért rossz, ha ilyeneket teszünk.
Emlékszem, hogy amikor már kezdtem komolyan venni, amit a
Bibliában olvastam, rátaláltam valamire, hogy azt a dolgot Isten bűnnek nevezi.
Ez kifejezetten rosszul esett, mert én nagyon szerettem. Ezért elhatároztam,
hogy meg fogom találni azt a szöveget a Bibliában, amely szerint azon a módon, ahogyan
én gyakoroltam, nem bűn. Jelentem, sikertelen volt a kutatásom. A bűn Isten
szerint bűn. Még úgy is, ahogyan én szerettem.
A vörös az vörös. Te milyennek neveznéd?
