Ha szeretnétek engem...
"Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök
hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához,
mert az Atya nagyobb nálam."
János evangéliuma 14.28
Miközben
olvasgattam a mai bibliaverset, s töprengtem az üzenetén, szíven
ütött egy részlet: „Ha szeretnétek engem...”
Jézus ezt mondta a
hozzá legközelebb álló tizenkét tanítványának. „Ha
szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához...” Nem
szerették őt a tanítványok? De hiszen szerették! Mindent
elhagytak érte… (vö. Márk 10.28) Mégis ezt mondta Jézus: „Ha
szeretnétek engem...”
A tanítványok
szerették Jézust…, csakhogy a maguk módján. Isten a múló és
törékeny emberi vonzalomnál többet szeretne. Azt szeretné, ha
viszonoznánk az ő szeretetét, azt az agapé szeretetet, amely túl
tud tekinteni a pillanatnyin, s képes akár áldozatot is hozni.
Az apostolok
vágytak Jézus társaságára, nem örültek annak, hogy el kell
válniuk Krisztustól. A jövő kilátástalanul sötétnek tűnt
Jézus nélkül. Még nem tudtak azonosulni az ő szeretetével,
amely arra ösztönözte őt, hogy áldozatot hozzon a
megmentésünkért. Nem láttak túl az elválás fájdalmán, ezért
nem látták, hogy valami sokkal többet kapnak Jézus ígérete
szerint, miután ő az Atyához megy…
Hogy vagyunk mi
ezzel? Vonzódunk Istenhez, szeretjük őt a magunk módján? Vagy
eljutottunk oda, hogy befogadtuk az ő szeretetét, s tudunk
azonosulni az ő terveivel és cselekedeteivel?
Legyen áldott a
napod!