Kegyelemből
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit
által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy
senki ne kérkedjék.”
(Efézusbeliekhez írt levél 2.
fejezet 8-9. vers)
John Newton 1725. július
25-én született Londonban. Még kisgyermek volt, mikor elvesztette édesanyját,
és alig 11 éves, mikor hajóskapitány édesapjával tengerre szállt, míg 6 év
múlva a kanadai ontariobeli Fort Yorkban letelepedtek.
1743-ban besorozták a
haditengerészetbe, majd dezertálása után megtapasztalva éhezést, betegséget, kiszolgáltatottságot,
végül rabszolga kereskedőként megcsinálta szerencséjét.
1748. május 10-én azonban
minden megváltozott. Afrikából próbált Angliába jutni, és olyan hatalmas
viharba kerültek, hogy a hajó vízzel telt meg. Newton Isten kegyelméért
imádkozott és később naplójába azt írta, ekkor lett kereszténnyé. Elkezdett
Bibliát olvasni, kerülte a káromkodást, a szerencsejátékot, és az italozást.
A hajózással azonban 6
évvel később hagyott fel, mikor az evangéliumi megújulási mozgalom találkozóin
Whitefield, John és Charles Wesley prédikációit hallgatta. 1764-ben Buckinghamshire-ben lévő Olney lelkésze lett.
Bár prédikációi is nagy hatással voltak gyülekezetére, de nevét az egyháztörténelembe,
mint a legnépszerűbb angol egyházi énekek szerzőjeként írta be.
Mindközül a
legismertebb, egy ír vagy skót népi dallamvilágot felidéző ének; az Amazing
Grace, azaz a csodálatos kegyelem, melyben saját szabadulásának tapasztalatát így
fogalmazta meg:
Mily fenséges a
kegyelem, mily rég, hogy hív és vár,
Mily bűnös volt az
életem, vak voltam, látok már.
Nincs többé gond, sem
rettegés, csak Istenfélelem,
Nem törhet meg az
ellenség, az Úr áll mellettem.
Ó, mennyi drága ígéret
szól nékem, bűnösnek,
Az hív, az kér, ki
értem halt, hogy végig hű legyek.
Ha szól is milljó
évekig a hálaénekem,
az újföldön úgy tűnik
majd, hogy épp csak elkezdtem.
Ez az ének, ez a
kegyelem kísérjen mindannyiunkat egész nap!
Ha időd engedi
hallgasd meg Wintley Phipps előadásában:
https://youtu.be/PEpcjiT1L9g