A fiúság ajándéka
„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek,
hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya.”
Rómabeliekhez írt levél 8:15
Csöppet sem vagyunk könnyű helyzetben, ha új életet akarunk
kezdeni. Talán valaki már most, két hét után rájött arra, hogy még az újévi
fogadalmak teljesítésével sem boldogul. A lelkesedés, a külső motiváció ereje
már elillant, és várjuk az újabb alkalmat, az újabb elhatározásokhoz.
A hit dolgában is újrakezdők vagyunk, mert a régi természetünk
vissza-visszahúz. Régi bűneink ismerősként köszönnek vissza, és nem értjük,
miért nem jutunk egyről a kettőre – vagy, hogy stílszerűek legyünk, miért nem
jutunk hétről a nyolcra.
A római levél hetedik fejezetében ugyanis Pál azzal a
lelki harccal foglalkozik, amivel a megtért ember vívódik. Ő maga is látja,
tudja mi lenne a jó, de mégsincs ereje megtenni. „Hiszen nem azt teszem, amit
akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (7:19) Végső
kétségbe esésében pedig így kiált fel: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg
ebből a halálra ítélt testből?” (7:25) Ismerős ez a harc?
A jó hírt, a megoldást maga Pál írja le a következő
mondatokban: „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! (7:25). „Nincs tehát
most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak,
mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és
a halál törvényétől.” (8:1-2). Igen, így jutunk 7-ről a 8-ra (a nyolcadig
fejezetre, és az ott olvasható győzelemhez).
Amire képtelenek vagyunk mi, azt teszi bennünk Jézus Krisztus
a Szentlélek által.
SŐT nem csupán – nagy kegyesen – eltekint a régi bűnök
felemlegetésétől, hanem törvényes örökösévé – „fiává” fogad, és úgy is bánik
velünk.
A bűn rabszolgájából Isten gyermeke! Micsoda változás! Micsoda
szeretet! Mekkora kegyelem!
Élvezd ezt a kiváltságot hálás szívvel, és ne élj
vele vissza, hanem járj úgy, mint ISTEN GYERMEKE.
