A hit

Isten meghatározása szerint „A hit a remélt dolgok felőli bizonyosság, és a nem látott dolgokról való meggyőződés!” Zsidókhoz írt levél 11. rész 1. vers.
- Noé minden kalapácsütése a hit bizonyítéka volt.
- Jokébed tudta, hogy a három hónapos korától 12 éves koráig nála nevelkedő gyermekét mire tanítsa meg, mert hitte, hogy Mózest Isten különleges célra hívta el.
- Józsué hitte, hogy Jerikó bevehető.
- A három héber fiatalember teljesen biztos volt abban, hogy Isten meg tudja őket menteni a tüzes kemencéből. Abban is biztosak voltak, hogyha nem tenné is, akkor is hittel néznek előre, a cél felé.
- Pál teljesen biztos volt abban, kinek és kiben hitt, és tudta, hogy végül elnyeri az élet koronáját, amit megad neki az igaz bíró.
Te is minden este hittel hajtod álomra fejedet, bízva a reggeli felébredésben.
Hittel ülsz föl a vonatra, a mozdonyvezető kezébe teszed életedet, mert hiszed, hogy célba érsz.
Hiszed, ha a volán mögé ülsz, szerencsésen hazaérkezel családodhoz.
Mégis, hányan mondják: de jó neked, hogy van hited! Nekem sajnos nincs! Ez így nem igaz. Hit nélkül nem lehet élni.
A hit előzménye a tapasztalat. Rá merem bízni magamat, mert még nem hagyott cserben. Ez minden fenti példára érvényes. Miért van akkor az, hogy olyan kevesen hiszik, hogy van egy  elérhető örök élet és egy elkerülhető pokol? Miért hisznek olyan kevesen Isten szavában? Miért nem hiszik el, amit Jézus mondott: Ne nyugtalankodjatok, mert én veletek vagyok minden nap. Miért nincs sok embernek Istenbe vetett hite?
Azért mert nem figyelnek rá. Nem szereztek vele tapasztalatot. Nem merik rábízni magukat. Nem merik elhinni, hogy mindaz igaz, amit megígért.
Pedig teljesen függetlenül attól, hogy elhiszem, vagy nem hiszem, amit Isten megígért, azt véghez viszi. Szavát betartja. Merjük hát rábízni magunkat, és hittel megfogni Jézus Krisztus felénk kinyújtott kezét, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében felsorolt hithősök életében láthattuk.



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás