Dicsőség Istennek!
„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük
vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről
nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”
Pál levele az
efézusbeliekhez 3. fejezet 20-21. vers
Néha van olyan nap az
életünkben, amire csak annyit tudunk mondani, hogy jobb lett volna, ha meg sem
történik. Nemcsak azért mert az élet balsorsa utolért bennünket, hanem azért
mert néha van, hogy (hogy is mondjam) mi is szerencsétlenkedünk egy kicsit. Nemrég
történt, hogy annyira dekoncentrált voltam, hogy valahogy minden kiesett a
kezemből. Töltöttem egy pohár vizet, amit asztalomra tettem, fél perc múlva a
vízben áztak a könyveim és a telefonom. Mondhattam volna, hogy talán a balsors
üldöz, de nem. Egy nap, amin törtem zúztam, és nem is direkt.
Természetesen Istenhez
fordultam segítségért, de nem elsőre, mint ahogy kellett volna, hanem
összevártam még két három hasonló nívós eseményt. Majd a nap végére mintha
minden megváltozott volna. Hihetetlennek hangzik, de igaz. Az én Istenem a
rosszat jóra fordította, amit tönkre tettem, azt kijavította (megesett, hogy
nem akaratból, de megbántottam embereket. Persze később megbántam, de akkor már
nem lehet csak úgy magyarázkodni- tehát amit tönkre tettem kijavította úgy,
hogy alkalmam nyílt ezektől az emberektől bocsánatot kérni).
Személyesen én nagyon
szeretem a kiszámíthatóságot. Talán unalmas vagyok, de szeretem tudni, hogy
mikor mit fogok csinálni, a feladataim milyen sorrendben következnek és így
élni. Pedig nincs két egyforma nap. Ha a napot imával kezdjük sem mindig
biztosíték arra, hogy szuper napunk lesz. Ez nem azért van, mert Isten nem
hallgat meg, inkább azért, mert nem a szívemből szólítottam meg! Szólj az
Úrhoz, kérj Tőle, mert többet ad, mint amennyire szükséged lenne!