Kőszikla

Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Mózes 5. könyve 32:4

A történelem során emberek tömegei hittek valamiféle természetfölötti lény, világot uraló isten létezésében, de többnyire a maguk módján képzelték el a kilétét, a személyét és az értékrendjét. Valószínűleg ezért is hasonlítanak a különböző hitvilágok istenei olyan feltűnően ránk, emberekre, ismerhetjük fel bennük a mi hibáikat és jellemtulajdonságaikat.
 
Pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen az az Isten, aki a világunk fölött áll, aki igazgatja azt és végül ítélni is fogja. Vajon érzéketlen és rideg despota, aki visszaél a hatalmával és az uralma alá akar hajtani mindenkit, vagy éppen ellenkezőleg: Olyan valaki, aki miközben jóra nevel, gyöngéden és szeretettel viszonyul hozzánk, és nem a saját, hanem mások javára használja mérhetetlen hatalmát? 
Az evangélium jó hírének középpontjában éppen Isten lénye és személyisége áll – az, hogy Ő még az ellene lázadókat is képes szeretni. Még a Fiát is kész volt odaadni, hogy megmentsen bennünket. Igazságtalan uralkodóból már éppen elég volt a földön. A mindenek felett való jó hír az, hogy a királyok Királya és uraknak Ura „nem csalárd”, hanem „igaz és egyenes”. Erről tanúskodik a Biblia egésze és minden részlete is, és ez az, amit ez a mai igénk ilyen egyértelműen meg is fogalmaz. Lehet-e mindezt tetézni? Legfeljebb azzal, hogy ráadásul mindebben éppoly változhatatlan, mint a kőszikla.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia