Levél az Esthajnalcsillagról
"Én,
Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a
gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes
hajnalcsillag."
Jelenések könyve 22:16
Gyerekkorom egyik
kedves filmje volt az E.T., melyben kissé fura kinézetű, de aranyos, világító
ujjú földönkívüli lény lép kapcsolatba egy család gyerekeivel. Talán ez volt az
első próbálkozás a filmtörténetben (1982), amikor a rendező – Steven Spielberg
– barátságos formában próbálta bemutatni a „marslakókat”. Előtte és azóta is
félelemmel vegyes kíváncsiság övezi a legtöbb e témával foglalkozó regényt és
filmet. Ezek a kitalált történetek azt mutatják, az emberek választ akarnak
kapni arra a kérdésre, hogy létezik-e a Föld nevű bolygón kívül is élet? Ha
igen, akkor kik azok, mit akarnak? És lehetséges-e velük a kapcsolatfelvétel?
Nos, ha eddig nem
hallottatok erről, had áruljam el nektek, hogy a Vénusz nevű bolygóról – melyet
népiesen Esthajnalcsillagnak is neveznek – mintegy 2000 éve folyamatosan
érkeznek üzenetek egy földönkívüli lénytől. A titokzatos információk
dekódolására hiába próbálkoznánk a legmodernebb technikai eszközökkel, mert
csak egy igen ősi speciális műszerrel lehetséges. Ez a műszer az emberi szív. A
dekódolt üzenet pedig az, hogy ez a földönkívüli lény 2000 éve itt járt a
földön. Nem félelmet keltő űrlény, hanem emberi formában, hogy megismerje,
megértse a földi lények életét. Együtt érzett velük, szerette őket, sőt életét
is föláldozta az emberekért. A halál azonban nem tudta fogva tartani, így
föltámadt, majd visszarepült az űrbe. Az érdekes üzenet még egy ígéretet is
tartalmaz, miszerint ez a titokzatos földönkívüli lény újból el fog jönni, hogy
magához vegye mindazokat, akik képesek dekódolni üzenetét.
