Ima Istenhez
„Én Istenem! Fordítsd felénk füledet, és hallgass meg
minket! Nyisd ki szemedet, és tekints pusztulásunkra, és a városra, amely a Te
nevedet viseli! Mert nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban
bízva terjesztjük eléd könyörgésünket.”
Dániel 9:18.
Ez az ima több mint 2500 évvel ezelőtt hangzott el Dániel
szájából, de aktualitásából semmit nem veszített. Legföljebb néhány szót kéne
kicserélni. Ezt az imát elmondhatnám a családomért, a gyülekezetemért, a
városomért, az országunkért és a földünkért. Rohamléptekkel pusztul, megy
tönkre, esik szét körülöttünk minden. Egyre többünknek kéne legyen ez napi
imája: Uram, tekints ránk.
Tekints családjainkra, akik fuldokolnak egymás közelében.
Tekints a gyülekezetünkre, ahol akkora a lazaság!
Nyisd ki füleidet az emberiség segélykiáltására, hisz akkora
a nyomor, mint még soha ezelőtt.
Uram, nézz a városunkra, hozz össze a tieiddel, hogy együtt
tusakodjunk, könyörögjünk hozzád.
Tekints sovány lelki életemre, és lehelj belém új erőt!
Nem a mi igazságunkban bízunk! A Te irgalmadért kérünk!
Jöjjön el már a Te országod. Elég volt a rosszból. Nem kérünk több bizonyítékot
arra, amit Sátán tett földünkkel. Elég. Jöjj el Urunk, és vigyél haza minket.
Nem a mi igazságunkért, hanem a Te határtalan irgalmadért könyörgünk Hozzád.
Ámen
