Isten munkája bennünk
„Titeket
is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az Ő emberi testében a
halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson
titeket Ő maga elé.”
(Kolossebeliekhez írt levél 1. fejezet 21-22. vers)
Volt egyszer egy ember, aki nagyon szerette volna
meghallgatni Spurgeon, a híres prédikátor igehirdetését, de nem volt lehetősége
elmenni, így megkérte barátját, a sarki boltost, hogy menjen el helyette,
figyeljen és majd számoljon be a hallottakról.
Ám mikor másnap találkoztak, az illető arra a
kérdésre, hogy miről volt szó a következő mondattal válaszolt: Arra nem
emlékszem miről beszélt, de ahogy hazaértem a hamis súlyokat, amiket eddig
használtam azt bedobtam a Temzébe.
Ilyen az, amikor szívünkben Isten munkája célt ér.
Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk pontosan meghatározni, milyen úton, kiket, vagy
mit használt fel. Csak azt érezzük, hogy szeretnénk még közelebb kerülni
Őhozzá, majd azon kapjuk magunkat, hogy megváltozott az értékrendünk és az életünk.
Jézus Nikodémusnak úgy magyarázta: „A szél fú, a
hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így
van mindenki, aki Lélektől született.” (Ján.3:8)
„Valaki
által, aki éppoly láthatatlan, mint a szél, Krisztus folytonosan munkálkodik a
szívben. Lassan-lassan, talán az ember számára észrevétlen, a kapott benyomások
a lelket Krisztus felé vonják.
Ilyen
élményeket kaphat az ember, ha Róla elmélkedik, olvassa a Szentírást, vagy egy
prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak, amikor a Szentlélek
határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát Jézusnak.
Bár
maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá
válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki
átérezte a megmentő erőt.
Amikor
Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember
elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet,
alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A
bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik.” (E.G. White: Jézus
élete, 134.o.)
Ma reggel arra bíztatlak, Isten
benned végbemenő munkálkodásának ne a mikéntjét akard megérteni, hanem belátva
annak szükségszerűségét, mondd el te is:
„Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben
melengetett engem az anyám. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben
van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem. Tisztíts meg engem izsóppal, és
tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt.51:7-9)
