„Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek
ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak.”
(Ézsaiás könyve 65. fejezet 17.
vers)
Annyira
jó, hogy ezen a téli reggel (bár most egész tavaszias az idő) Isten Igéjének
leggyönyörűbb ígéreteiről gondolkodhatunk. Mikor ezeket a sorokat olvasom,
mindig elhatározom, erről többet fogok beszélni másokkal is.
Új
ég és új föld; ahol nem lesz tél, mikor elhal a természet, mikor minden kopár
és szürke. Csak nyár lesz, gyönyörű színes virágok, gyümölcsfák. Tiszta
forrásvíz és tenger.
Megsimogatjuk
majd az oroszlán, a tigris a jegesmedve bundáját, Kezünkbe vesszük a skorpiót,
pókokat, kígyókat. És megcsodálhatunk olyan fajokat is, melyeket nem ismerünk,
mert a bűn és a vízözön következtében rég kihaltak.
S
a legcsodálatosabb, hogy ott nem lesz fájdalom, sírás. Nem lesz elmúlás. Találkozunk
azokkal, akiket a halál elragadott tőlünk. Találkozunk szeretteinkkel, távoli
őseinkkel, a Biblia hithőseivel, apostolokkal, királyokkal, prófétákkal,
Mózessel, Noéval, Ádámmal.
De
a legnagyobb ’sorbanállás’ biztos Jézusnál lesz, mert mindenki át akarja majd ölelni,
hogy megköszönje neki az új, az örök életet. Bizony jó lenne már ott lenni!
Új
ég és új föld. S minden, amire itt vágytál, amiért annyit güriztél, eszedbe sem
jut többé. Persze, ehhez az kell, hogy te is újjá legyél. Mert az újjáteremtett
földre csak újjáteremtett, vagy más szóval újjászületett ember léphet be.
Az,
aki már itt a ’régi’ világban leborul Jézus lába elé és azt mondja: Köszönöm.
Az,
aki miután feláll elhatározza, szakít régi önző életével, és ezután igyekszik
krisztusi életet élni.
Az,
akiről Pál így ír: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak,
ímé újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával
megbékéltetett a Jézus Krisztus által és aki nekünk adta a békéltetés
szolgálatát.” (2Kor. 5:17-18)
