Isten helyetted harcol!

És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velök, hanem az Isten.

Krónikák második könyve 20,15

A szívünk is nyugodtabban verdes, ha egy szorongatott szituációban, valaki előbukkan a semmiből, és hirtelen segítségünkre siet. Borzasztóan tudunk örülni, ha valaki megáll mellettünk és megkérdezi mi a gond, miközben a nyitott motorháztető alatt szuggeráljuk a motort kutatva azt, hogy vajon miért füstöl, vagy fellélegzünk, ha egy diáktársunk önként vállalja a feleletet, megmentve ezzel minket a biztos egyestől.

Ezekben az apró helyzetekben is érezhetjük a mindenható gondviselését, és nem kell attól tartanunk, hogy ezt kényszerből teszi. Ő megy előttünk és tesz rendet.

Ma talán a kevés embernek van más olyan tapasztalata, amikor egy tömeggel szemben áll és hadakozásra készül. Egyre kevesebben vannak azok, akik még emlékeznek a háborúk nehéz napjaira, amikor egy század az ellenséggel szembekerült és várták a parancsot. Én is csak nagyszüleim elmondásából tudom, hogy a katonák inai összerezzentek, és csak figyeltek és vártak a parancsra. Várakozásuk közben elképzeltek jeleneteket, még a halál pillanatai is lejátszódtak előre a katonák előtt. Hűvös szellő zörgette a faleveleket, és a csendben egy-egy riadt vad hangja hallatszott a távolból. A félelem kézzel fogható volt.

Az Isten ebben a feszült csendben azt az ígéretet adja, hogy nem kell félni sem rettegni, mert helyettük megvívja a csatát. Óh, milyen megkönnyebbülés. Az Isten megvívja helyettünk a harcot.

Az élet viharaiban részt veszünk nagy csatákban. A munkahelyünkön, az iskolában, a családban, a bevásárlóközpontban, a bürokrácia közepette, mindenhol. De nem kell félnünk, mert az Isten előttünk jár, és helyettünk harcol!

Jusson eszünkbe, de ne csak ma, hogy az élet minden területén, ahol problémákkal kell megküzdenünk: Isten helyettünk harcol.