Dicsőség Istennek

Efézusiakhoz írt levél 3:20-21.
Ha három kívánságom lehetne – és persze a józan ész határain
belül kívánhatnék valamit –, bizonyára nem tudnék olyant mondani, amit Isten
meg ne tudna adni.
Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Hanem amint
meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem
gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.” (1.Korintus 2:9)
Ő képes minden kérésünkre és gondolatunkra „bőséges”
áldással válaszolni. S hogy ez mennyi? Nem tudom.
Néhány dolgot azonban tudok. Például azt, hogy bár nem
érdemlem meg, naponta kapok kisebb nagyobb örömöt. Felébredtem. Tudok járni.
Látom a napsugarat, érzem simogató melegét. Élvezem az arcomba permetező esőt,
s közben szinte látom, ahogy növekednek a növények. Minden ellenkező hírrel
ellentétben, az idén is lesz termés, lesz gabona és lesz gyümölcs, pedig meg
sem érdemeljük.
Lehet, hogy az a bizonyos három kívánság csak rólam szólna.
S ha valami oknál fogva teljesülne, biztos, hogy egy ideig nagyon boldog lennék.
ÉN! Csakis ÉN! De Istenünk hét milliárd embernek szeretne áldást adni.
Övé a dicsőség, a dicséret, hisz nemzedékről nemzedékre,
percről percre, évről évre, évezredről évezredre mindent bőségesen és
folyamatosan megad nekünk az Ő bölcsessége szerint.
Megérdemli háládat! Megérdemli köszönetedet! Megérdemli,
hogy kifejezd, milyen boldog vagy, amiért ilyen bőséges áldást-osztó Atyád van!