Csendet!
„Csendesedjetek és
ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt,
felmagasztaltatom a földön.”
(46. Zsoltár 11. vers)
Hát
ez nem lehet igaz! Pittyeg az ébresztőóra, már megint reggel van, pedig alig
aludtam valamit, egész éjszaka járt az agyam… Na, a szomszédban is felkeltek,
úgy ordít a rádió, mintha nálunk szólna… Jaj, de jó, a munkások is megérkeztek,
már fúrnak, kalapálnak…
Ismerős
a helyzet? Bizony, a XXI. század nem a csend százada. „Zaj van az utcán, a
munkahelyen, szól a zene az üzletekben - az idegrendszer pedig fárad.
Egyre
népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nem csak a felnőtteknek, a
gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására. Hogy a gyerekek idegrendszere
szintén fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint
egyre több a "pszichésen süket" gyerek” / 2011. 10. 12/
Bizony,
annyira hozzászoktunk a zajhoz, hogy be kell látnunk, nem tudunk csendben
maradni. S ha kívül, a környezetünkben minden el is hallgatna, akkor belül kiáltana
valami. Nem, ez nem őrültség, csak idegesít a csend.
S
a legrosszabb, hogy ebben az információs lármában, miközben egyre többet tudunk
meg a világegyetem milliónyi furcsaságáról, a fekete lyukakról, a kvazárokról,
közben elveszítjük magunkat, az életünk értelmetlennek tűnik, és nemcsak
pszichésen, de a hit terén is süketté válunk.
S
mit tehetünk a külső és belső lárma ellen?
Mikor
Jézus itt járt, mindig nagy tömeg vette körül. Egyfolytában vitték hozzá a
betegeket, várták bölcs tanácsait. Ehhez pedig erő kellett, ezért vonult el
hajnalban és este elcsendesedni. S erre hívta tanítványait és bennünket is:
„Jertek
el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé.”
(Márk 6:31)
„Csendesedjetek
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”