Élethosszig tartó védelem

"Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.  Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?"


Zsoltárok 71:17-19

Az öregség sokszor szól a gyengeségről, védtelenségről, elesettségről, de arról is, hogy egészen a születése pillanatától azt öreg embert még nem érte olyan veszedelem, amibe belehalt volna, hiszen még mindig él! Lehet, hogy sok veszély, vagy sérülés érte egy életen át, de ha megöregedett, akkor az a hosszú élet tanúbizonysága. Sokan gondolják, hogy az öregség a halálról szól, pedig igazán a hosszú élet bizonyítéka.

Isten Az, Aki az idős ember egész életét ismeri, ott volt a bölcsőjénél, az iskolapadban mellette, az esküvőjén, a gyerekei születésénél, a szülei ravatalánál, a munkahelyén és a halálos ágyánál is. Eljön nemsokára az a nap, amikor az öregek újra fiatalok lesznek és gyönyörűek, hogy soha többé ne öregedjenek meg.

Túrmezei Erzsébet (németből): A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET 
 
A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső simítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
„Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet