Isten cselekvő szava

Ha
már veteményeztél, tapasztalhattad; a kertben látszólag a legnagyobb pazarlás a
magvetés. Több száz magból jó, ha egyharmada megmarad és kihajt. És ha már
kibújt a kis hajtás, akkor is annyi ismeretlen tényezőtől - időjárás, kártevők,
stb. - függ, hogy megmarad-e, lesz-e és milyen lesz a termés.
E
sok rizikó ellenére az egész világon mai napig általános szokás, hogy a már
biztosat, a magot elássák a földbe, hogy ott megsemmisüljön, és ezáltal
megsokszorozódjon.
Isten,
mint magvető ugyanezt teszi. Megszólít, s neki elég, ha néha egy-egy szót
meghallasz. Azt az egy szót pedig öntözi, táplálja és, ha hagyod csodát tesz
benned.
De hogy milyen nehéz engedni ennek a szónak, jól példázza az alábbi elképzelt
történet:
Egyszer
egy gyakorlott hegymászó több órás mászás után a fáradtságtól eltévesztette a
lépést, megcsúszott a meredek sziklafalon, a karabiner kiakadt, ő pedig zuhanni
kezdett a feneketlen mélység felé.
Szerencséjére
esés közben jobb kezével még el tudott kapni egy kiálló követ, és ott csüngött
a szikla peremén élet és halál között. Próbálta felhúzni magát, de sehogy sem
sikerült. Ekkor így kiáltott fel: Istenem, csak most segíts! Mondd, mit
csináljak?
Válasz
azonban nem jött. Ekkor fogadkozva ismételte el kérését: Istenem, csak most
segíts! Ha megmentesz, ígérem mindent úgy teszek, ahogy mondod.
Ekkor
megszólalt az Úr: Ó, hányszor hallottam már ezt? A bajban mindegyik ezt mondja…
Nem Uram - mondta a hegymászó - én komolyan neked fogok élni.
Rendben,
akkor engedd el a követ! - válaszolt beleegyezően az Isten.
S
a hegymászó méltatlankodó válasza oly sokszor gátolta meg az én életemben is Jézus
szavát, hogy csodát tegyen, hogy megmenthessen: Engedjem
el a követ? Csak nem gondolod, hogy megőrültem?
Te elég őrült vagy feladni magad, céljaidat és megtapasztalni Isten cselekvő szavát?