Miről szól az élet?

„Keressétek (először) inkább az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok.”
Lk 12,31

Ezt a kérdést már sokan igyekeztek megválaszolni. Volt, aki elég pesszimistán, voltak optimistábbak is. Vajon az élet valóban csak egy sakkjátszma a halállal, a haláltánc előjátéka, mint ahogy Bergman[1] mutatja nekünk? A lényege pedig nem más, mint az időhúzás, hogy addig nyújtsuk, amíg lehetséges? Vagy inkább Ady Endrének volt igaza, aki szerint: „A legdrágább a világon az élet, az élet az egyetlen igazság s az élet az egyetlen cél”?

Nehéz megfogni az élet értelmét. Ottlik Géza írta: „Nem tudom, hogy mi a lényege egy ember életének: a tettei, viselt dolgai, vagy olyasféle megfoghatatlan apróságok, mint egy ködös téli reggelének a hangulata. Nyilván elválaszthatatlanul hozzátartozik életünkhöz minden fűszál, ami az utunkba akad: minden gondolatunk, vágyunk, törekvésünk; emlékeink, indulataink; egészségünk, pénzünk, munkánk, hitünk; a szívünkben bujkáló titkos várakozások és a pillanat látható, érzékelhető jelenségei; s nyilván még sok minden.” Az élet nagyon rövid, mégis oly sok minden történik velünk, hogy nehéz rálelni az értelmére. Vajon életünk nem más, mint a megélt pillanataink összessége?

De legyünk őszinték! Életünk javarészében valóban azzal foglalkozunk, amit az élet nyújt, vagy nyújthatna nekünk. A legtöbb ember gondolatai a mindennapok lényeges kérdései körül forognak, mint pl.: „Mit együnk, mit igyunk? Mit vegyünk fel? Hogyan élhetnék jobb életet? Mit tegyünk azért, hogy többet keressünk?” Ez pedig könnyen elvihet bennünket az elégedetlenség irányába. „Az átoknak négy fala és egy ablaka van, azon keresztül bámulunk az életre, amit élhetnénk.” (Margaux Fragoso)

Jézus Krisztus tanítása szerint azonban az élet nem más, mint a helyes út keresése, lényege pedig, Isten országa felé tartsunk. Mindaz, amit az élet ezen felül nyújt, vagy nyújthat, csak ráadás, amit Isten megad nekünk. A Biblia azt tanítja, hogy Isten országával együtt minden a megváltottaké; így mindaz a jó, amit ezen a földön még kapunk, az megelőlegezett jutalom, az a jövő előíze.


[1] Ingmar Bergman: A hetedik pecsét 1957.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia