Ne félj!
„A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, a ki halott vala és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.”Jelenések könyve 2. fejezet 8-10. vers
Nemrég olvastam egy felmérést, melyben kutatók azt próbálták bizonygatni, hogy a félelem teljesen átjárja életünket, sőt nagyon sok esetben életünk meghatározójává, és mozgatórugójává válik.
Sokakat megbénít, de még többeket motivál a félelem; a bizonytalanságtól, a múltban elkövetett hibák következményeitől, jövőtől, az egzisztencia, az egészségünk, szeretteink, vagy akár a mennyország elvesztésétől.
Így sokszor az Istenhit sem más, mint puszta megfelelési kényszerből fakadó üres cselekmények egymásutánja. Ám ezzel csak magát áltatja az ember, Isten ugyanis nagyon jól ismeri dolgainkat, indítékainkat.
Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy ne azért keressük fel naponta, ne azért beszélgessünk vele, és ne azért olvassuk üzenetét, mert a pap, vagy a lelkész a szószékről azt mondta, hanem azért, mert megismertük Őt, aki előbb szeretett minket és mi viszont szeretjük Őt.
„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Ján.4:18)
Sokakat megbénít, de még többeket motivál a félelem; a bizonytalanságtól, a múltban elkövetett hibák következményeitől, jövőtől, az egzisztencia, az egészségünk, szeretteink, vagy akár a mennyország elvesztésétől.
Így sokszor az Istenhit sem más, mint puszta megfelelési kényszerből fakadó üres cselekmények egymásutánja. Ám ezzel csak magát áltatja az ember, Isten ugyanis nagyon jól ismeri dolgainkat, indítékainkat.
Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy ne azért keressük fel naponta, ne azért beszélgessünk vele, és ne azért olvassuk üzenetét, mert a pap, vagy a lelkész a szószékről azt mondta, hanem azért, mert megismertük Őt, aki előbb szeretett minket és mi viszont szeretjük Őt.
„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Ján.4:18)
