Akit a fiú megszabadít
„Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”(János evangéliuma 8. fejezet 33-36. vers)
Sokan ma is értetlenkedve állnak, mikor a Jézus általi szabadulásról esik szó. Van egy néhány dolog, amitől Isten megszabadíthatna - mondják - szegénység, betegség, bizonyos emberek…
Mivel azonban magukat igaznak tartják, eszükbe sem jut, hogy Jézus, - mint, ahogy Józsefnek is mondta az angyal (Máté 1:21) - a bűntől, azaz azoktól a dolgoktól akar bennünket megszabadítani, melyek Tőle elválasztanak.
Bizony, milyen jó lenne, végleg letenni minden bűnt! Milyen jó lenne, ha nem lenne bennünk többé bűnös gondolat, ártó szándék, haragos szó, félresikerült cselekedet…
De hogyan lehetséges ez? Emberileg a tökéletesség oly elérhetetlennek tűnik, de Istennel minden lehetséges. S ahogy a Bibliában olvassuk, Istené a szabadítás, de az embernek is meg kell tennie a maga lépéseit:
Elismerem, hogy a bűn szolgája vagyok:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:9)
Belátom, hogy saját erőmből képtelen vagyok letépni bűn láncát és kérem Isten segítségét:
„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom… Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm.7:18; 24)
Elfogadom, bármit tanácsol:
„Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (Ján.5:14)
Az Ő életét lemásolva élek:
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)
Mivel azonban magukat igaznak tartják, eszükbe sem jut, hogy Jézus, - mint, ahogy Józsefnek is mondta az angyal (Máté 1:21) - a bűntől, azaz azoktól a dolgoktól akar bennünket megszabadítani, melyek Tőle elválasztanak.
Bizony, milyen jó lenne, végleg letenni minden bűnt! Milyen jó lenne, ha nem lenne bennünk többé bűnös gondolat, ártó szándék, haragos szó, félresikerült cselekedet…
De hogyan lehetséges ez? Emberileg a tökéletesség oly elérhetetlennek tűnik, de Istennel minden lehetséges. S ahogy a Bibliában olvassuk, Istené a szabadítás, de az embernek is meg kell tennie a maga lépéseit:
Elismerem, hogy a bűn szolgája vagyok:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:9)
Belátom, hogy saját erőmből képtelen vagyok letépni bűn láncát és kérem Isten segítségét:
„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom… Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm.7:18; 24)
Elfogadom, bármit tanácsol:
„Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (Ján.5:14)
Az Ő életét lemásolva élek:
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)
