A mai nap egy kicsit más...
„Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”
Lukács 4,18-19
A mai nap egy kicsit más, mint a többi. Ma jobban igyekezünk sok-mindenre, szeretnénk, ha a tőlünk telhető legjobbat nyújthatnánk. Ma legyen a legtisztább a házunk, ma legyen a legjobb ebéd és vacsora. Gyermekeink és családunk ma érezze a legjobban magát. Ma sikerüljön legjobban a meglepetés, most igazán érjen célt az ajándék, igazi örömöt nyújtva. Ma legyen teljes a boldogság!
Miért ma? Mert karácsony van, ünnep, Jézus Urunk születése napja.
De mi történik, ha ma mégse jut idő mindenre és mindenkire? Mi történik, ha nem fejeződik be időre a takarítás; ha nem jön föl elég magasra a sütőben a piskóta? Mi lesz, ha odaég a karácsonyi pulyka; ha a gyerekeknek, unokáknak nem tetszik az ajándék? Akkor nem lesz teljes az öröm?
Mitől ünnep, az ünnep? Az ajándéktól függ, amit adok, vagy amit kapok? De nem vehetek megbecsülést, tiszteletet, szeretetet. Sem elégedettséget és jóakaratot. Így az ünnepet sem lehet megvenni boltban, nem lehet oda adni szépen becsomagolva sem, mert az ünnepet Isten rejti el a szívünkben., ahogy az igazi ajándék a gyermek Jézusban is még csak rejtve van, és csak kevesen ismerik fel. Néhány pásztor a mezőn, napkeleti vándorok, egy öregember és egy öregasszony a templomban. Jézus még a szülei számára is csupán titok, amit meg kell érteni, amit tanulni kell. Ezért jegyzi meg Mária a pásztorok bizonyságát, és ezért cselekszik mindenben az isteni vezetésnek József. Mert tanulni csak így lehet, alázattal. Csak később hallják meg, mégpedig magától a Megváltótól, csak később értik meg, miért is jött Ő ebbe a világba. Ahhoz pedig, hogy elfogadják, hogy ők maguk a önzés által kifosztott szegények, akiknek az örömhír szól; ők az élet által megtört szívűek, akik Isten gyámolítására szorulnak; ők azok, kiket vakká tesznek a körülmények, és/vagy saját hibáik; ők a vágyaik által megkötözöttek, bűneik rabságában sínylődő szabadulásra vágyók, akikhez Jézusban elérkezett az Isten kedves esztendeje; mindehhez Jézusnak meg kellett halnia.
Vajon mi, értjük-e már, hogy az igazi ünnep az, amit Isten cselekszik velünk. Értjük-e, hogy az égi gyermek imádata legfeljebb csak a család szeretetéhez vezet el, míg a felnőtt Krisztus követése beteljesedést jelent. Ha nem, ha az ünneplés cicomás forgatagában a jóakarattól fújtatva mindezt elfelejtjük, akkor minden erőfeszítésünk hiábavaló.
