Gyere ki a fényre!
Nem tudom, hogy belegondoltunk-e már abba, mennyire összemosott, elkent világban élünk. Mintha Einstein relativitás elmélete nemcsak a fizikát változtatta volna meg, mert ma már minden, életünk minden szegmense relatív, különösen, ami az erkölcsünket illeti. Az abszolút relativitás megszünteti a világosság és a sötétség közötti különbséget és az így keletkezett szürkeségbe minden tett beleolvasztható, elmosható, eltűntethető, ha akarjuk.
„Mihez, vagy kihez képest?” – kérdezik sokan, ha helytelen viselkedésükért kérdőre vonják őket, mert úgy gondolják nincs tökéletesség, nincs abszolút jó, mert minden csak viszonylagos és így mindent meg lehet magyarázni. Az ilyen ember azonban ritkán cselekszik nyíltan és kerüli az őszinteséget is. Beszéde nem egyértelmű, szívesebben jár görbe utakon. A sötétségben azonban el lehet tévedni és elveszíthetjük még saját magunkat is. Mert, ha mindig csak az számít, hogy mit tett a másik, és ahhoz képest én milyen vagyok, akkor nem én határozom meg önmagam. Akkor mindig csak hozzá képest vagyok valaki, egy a szürke árnyalatból, aki olyan, mint a többi, de sohasem egyedi, sohasem különleges, mint amilyennek Teremtőm szánt engem; egyetlennek.
