A hatalmas Isten dicsérete
„Tied, URam, a nagyság, a hatalom és
a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön
van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz
mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá
és erőssé.”
Krónikák 1. könyve 29:11-12
A királyok általában szerettek nagyokat álmodni. Amikor még
hatalmuk és erejük teljében voltak, igyekeztek valami maradandót alkotni, hogy
még a haláluk után is emlegessék nevüket. A legtöbbször ez sikerült is, mert
talán mindannyian voltunk már olyan ősi várban, templomban, épületben, amely
valamely dicső király nevéhez fűződik.
Dávid másféle király volt. Voltak ugyan hatalmas sikerei, érdemei,
ugyanakkor sok-sok küzdelmet élt át, melyek emlékeztették esendő voltára. Most,
amikor gyűjtés hirdet, hogy méltó házat építhessenek az Úrnak, nagy örömmel látja,
hogy milyen szívesen, önként és bőséggel adakozik a nép. A felhalmozott
kincseket látva mondja el hálaadó, dicsőítő imáját. Nem a saját nagylelkűségét,
vagy a nép önzetlenségét emeli ki, hanem Isten nagyságát, dicsőségét.
Ez az ima azért fontos ma is számunkra, mert emlékeztet arra, hogy
minden, amink van, valójában Istené. Éppen ezért bármit is adunk neki, csupán
visszaadjuk azt, ami az övé. Ami megmaradt, az is szent eszköz lehet az Ő
kezében.
Ma amikor nagyokat álmodunk, vagy csak tervezzük a jövőt, ne
felejtsük el, minden Tőle és érte van. Építsük Isten országát, és dicsőítsük
nagy nevét!
