Istentől jövő bölcsesség

„Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”
Zsoltárok 32:8

Egy alkalommal a hat éves kislányunkkal sétáltunk és meglátott egy anyukát, aki hisztis gyerekét próbálta valahogyan lecsillapítani. Miután kevés sikerrel járt, a lányunk megjegyezte „Apa, úgy látom a gyereknevelés elég sokáig tart.” Aki változást szeretne elérni emberi életekben ugyanezt tapasztalja: óriási kihívás valakit jóra bírni.

A zsoltár következő gondolatában így kérlel az Úr: „Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.”

Érdekes, hogy egy-egy állat viselkedésében hasonlóságot lehet felfedezni az emberi jellemtulajdonságokkal. Néhány állat egészen közel került az emberhez és igazi társává, segítőjévé vált. Lehet velük kommunikálni, meg lehet őket tanítani akár különböző mutatványokra is. Kitartó munkával és megfelelő jutalmazással még egy vadállatot is rá lehet venni arra, hogy például ugorjon át egy tüzes karikán.

Isten mindannyiunkat vezetni, tanácsolni szeretne, mert a felnőttek nevelése is sokáig tart. Jellemünknek már itt a földön át kell alakulni Krisztus képmására, mert a mennyben csak olyanok lehetnek, akik készek mindenben Istennek engedelmeskedni. Az Úr néha kemény próbákkal, néha szelíd intésekkel terelget ezek az úton. Rajtunk múlik, hogy tud-e ránk hatni akár csak egyetlen tekintetével.

Mikor Péter Jézus szemébe nézett miután megtagadta Őt, elsírta magát, és megbánta tettét. Döntéseinkben, mindennapi tetteinkben mi is keressük gondolatban ezt a tekintetet. Ha elég közel vagyunk hozzá meg fogjuk látni, hogy örül-e döntésünknek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia