"Csak a te kedvedért..."
„Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.”
Zsolt 19,15
Amikor valakit biztosítani akarunk arról, hogy kitüntetett figyelemmel vesszük körül, sokszor mondjuk, ha kér valamit: „Csak a te kedvedért…” Tesszük ezt akkor, amikor már fáradtak vagyunk az egész napi munka miatt, de mivel ő kéri, újra vesszük a fáradságot és cselekszünk. Sokszor volt részem az ilyen kitüntetett figyelemben, de mindig csak olyanoktól kaptam, akik szerettek. „Csak a te kedvedért…” – mondta édesanyám, és nekiállt megfőzni az én kedvencem is. „Csak a te kedvedért…” – mondta a barátom, és eljött velem oda, ahová én akartam menni.
„Csak a te kedvedért…” – hangzik ez a kijelentés a Bibliából is. Isten kitüntetett figyelemmel halmozza el az embert. Csak miattunk lett emberré Jézus. Csak miattunk vállalta e földi lét megpróbáltatásait és mondott le a Menny minden öröméről és az őt illető dicsőségről. Csak miattunk vette magára bűneink terhét, hogy nekünk ne keljen tovább hordozni azt; és csak miattunk vállalta a kereszthalált, hogy ne vesszünk el örökre.
Ő a mi kősziklánk, Ő a mi Megváltónk.
Mit teszünk mi Isten kedvéért? Ha megfogalmaznánk, hogyan folytatódna a mi saját mondatunk? „Uram, csak a te kedvedért…” Fogadkoznánk? Ígérgetnénk, hogy többé soha…? Hízelegnénk, alkudoznánk?
Legyen a Te kedvedre való, amit mondok, és amit gondolok! Csak ez a két dolog, a szó, és a gondolat. Milyen egyszerűen fogalmazza meg az Írás a bennünket meghatározó lényeget! Mert azok vagyunk, amit gondolunk és mondunk, mert ezekből fakadnak majd későbbi tetteink. Amennyiben gondolataink kedvesek az Isten előtt, amennyiben szavaink kedvesek előtte, akkor mi magunk is azok leszünk!
Restás László
„Csak a te kedvedért…” – hangzik ez a kijelentés a Bibliából is. Isten kitüntetett figyelemmel halmozza el az embert. Csak miattunk lett emberré Jézus. Csak miattunk vállalta e földi lét megpróbáltatásait és mondott le a Menny minden öröméről és az őt illető dicsőségről. Csak miattunk vette magára bűneink terhét, hogy nekünk ne keljen tovább hordozni azt; és csak miattunk vállalta a kereszthalált, hogy ne vesszünk el örökre.
Ő a mi kősziklánk, Ő a mi Megváltónk.
Mit teszünk mi Isten kedvéért? Ha megfogalmaznánk, hogyan folytatódna a mi saját mondatunk? „Uram, csak a te kedvedért…” Fogadkoznánk? Ígérgetnénk, hogy többé soha…? Hízelegnénk, alkudoznánk?
Legyen a Te kedvedre való, amit mondok, és amit gondolok! Csak ez a két dolog, a szó, és a gondolat. Milyen egyszerűen fogalmazza meg az Írás a bennünket meghatározó lényeget! Mert azok vagyunk, amit gondolunk és mondunk, mert ezekből fakadnak majd későbbi tetteink. Amennyiben gondolataink kedvesek az Isten előtt, amennyiben szavaink kedvesek előtte, akkor mi magunk is azok leszünk!
Restás László
