Maradj, mert szeretlek!
" Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre" Júdás levele 21
Az élet kanyargós ösvényeit koptatva jó néha megállni és bekopogtatni Jézushoz. Jézus ilyenkor a nappalijában fogad, amely belül tágas, és ablakának keskeny párkányát vörös muskátli zuhatag takarja el. A szobában kis asztal, kényelmes kanapé és egy kandalló, ahol ropog a tűz. Jézus, mint mindig, a kedves, csodás, kellemes vendégfogadó…
Miközben átlépem a nappali küszöbét, friss virágillat és gőzölgő vadcseresznye tea keveréke legyint arcul, és azt érzem: de jó végre megpihenni. Régen jártam itt- gondolom magamban. Majd szégyenkezve pillantok fel a gondolataimból, de ahogy belenézek a vendéglátóm arcába, tudom, most az következik: „Kedvesem, annyira jó, hogy újra itt vagy!” Ez a mondat mindennel felér és elűzi minden kételyemet. Mert Jézusnak ma, itt és most különleges vendége vagyok.
Miközben leülök, és kényelembe helyezem magam, lelkem lecsendesül, és a gondolatok letisztulnak bennem. Az élet rám rakodott indái lassan semmi válnak, és újra szabadnak érzem magam. Aztán hirtelen feleszmélek, hiszen Jézus szeme rajtam van. Most nem kérdez. Ő nagyon jól tudja, hogy elegem van az olyan kérdésekből, mint „Hol a hited?” „Még mindig nem tértél meg?” „Mit képzelsz magadról?” „Ugye tudod, hogy nem illik így viselkedni egy kereszténynek?”
Nem. Most nem kérdez, csak engedi, hogy magamról meséljek… ami velem történt, ami megérintett, ami könnyekre fakasztott. Gondolat, ami erőt és reményt adott vagy esemény mely nevetésre késztetett. S mesélek, mesélek, szinte alig veszek levegőt…
Igen, már egy ideje harcolok Veled itt legbelül. Kérdések, amelyeket nem tudok hova tenni. Néha nem tudom megmagyarázni mit, hogyan és miért teszel, sokszor érthetetlen, máskor meg néma vagy…
De most valahogy utólag látom kezed nyomát az életemben. Látom, ahogyan a semmiből életet teremtesz körülöttem, és ujjlenyomatod lehetek teremtett világodban. Most már tudom, hogy azok a harcok, amelyek bennem dúlnak, soha nem kerülik ki a figyelmedet. A mező virágaitól a felhők magasságában cirkáló sasokig minden a Te kezedben van.
Nos, terveid néha bonyolultak és átláthatatlanok számomra. Tudom, ilyenkor mindig a legjobb módszert alkalmazod. Küldesz egy embert mellém, s mindig a legjobb pillanatban. Aztán még valakit és így tovább. Ismersz engem, és tudod mire van a legnagyobb szükségem. Fel kell néznem az égre, aztán magam köré és meg kell látnom azokat a lehetőségeket, amelyeket Istentől kaptam. Meg kellett értenem, hogy a gyorsan váltakozó dolgok, lakóhelyek, új célok, új barátok nem valami rosszat jelentenek, hanem Isten csodálatos tervének részei. Útak szebbnél szebb lehetőségekkel.
Jézus csak bólint, hiszen mindezt ismeri, tudja, és megérti. Nekem és a hozzám hasonlóknak időre van szükségük ahhoz, hogy a jövő biztos ismerete nélkül is, Isten vezetésére bízhassák magukat. És az a biztos tudat, hogy Jézus mindenről tud, egy csetlő- botló lánynak adja vissza elveszített kincsét: belesimulást Isten tenyerébe, amely az erősen fújó szelek alól védelmet nyújt.
Jézus nappalijában üldögélve újra összefonódik lelkem az övével, akinek vadcseresznye teája mézédes és kandallójának tüze megmelengeti szívemet. Jézus számomra az, Aki nemcsak engem fogad be az ő otthonába, hanem ajtaja nyitva áll mindazok előtt, akik keresik azt a helyet, ahol végre megpihenhetnek. Ez a megmaradás Isten szeretetében, mert mindennap várod azt a találkozót amikor nemcsak egy pillanatra, hanem örök életen keresztül ülhetünk Jézussal a "nappaliban".
