Isten erős védelme“De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén.”
Zsoltárok könyve 3:3-4
“Ó, jajj, segíts rajtam!” - hányan mondogatják naponta! Van aki szokásból, van aki meggyőződésből. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb átéléssel: ilyenkor mélyebb és sírósabb lesz a hang. Én is mondogatom. És bejön. Működik iskolában, munkahelyen, úton…
Emlékszem a gimnáziumi évekre, amikor a dolgozat előtt felsóhajt a diák: “Istenem most segíts!” Fontos kérés: vagy mert nem tanult, vagy mert igen. Ehhez nem kell nagy hit: talán csak rutinszerű a sóhaj? Hiszen lehet javítani. És mégis, milyen jó, amikor szerez a tanuló egy tapasztalatot: Isten meghallotta még ezt a sóhajt is - és megsegít!
Emlékszem, amikor a forgalommal szemközt haladtam az M0-n. Az “Istenem most segíts!” nem szóként hangzott el, inkább két adrenalin molekula közti hézagként. Van, hogy idő nincsen szavakra. És van sok hasonló helyzet: talán egy könnycsepp, egy lélegzetvétel, egy pillantás az, ami Istent megszólítja. És milyen jó, hogy Ő ezekből is ért és óv.
Emlékszem, hogy Dávidban ezek a versek akkor fogalmazódtak meg, amikor saját fia, Absolon üldözte. Tapasztalata már volt hasonló helyzetben: valaha Saul üldözte így. Vajon ekkor fért-e ki szó a torkán? Nem tudom, hogy volt-e könnye? Mert van úgy, hogy a bánattól kiszárad a lélek, és csupán száraz ág az ima. Isten mégis hallotta - Isten mégis óvta.
Vajon akkor, amikor minden érzésem és minden gondolatom azt súgja, hogy elvesztem, hogy nincs esély: akkor is ki tudom mondani hittel ezt a mondatot? Vajon akkor, amikor megállunk az ítéletben, és Sátán minden vádját ránk zúdítja: akkor is működik Isten védelme?
“Az Úré a szabadítás.” (8.v.) A miénk a tapasztalat, ami alapján ezt hittel ki tudjuk mondani. Kezdjük gyakorolni még ma!
