Az áldozatok jutalma

„Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.”
(Lukács evangéliuma 18. fejezet 29-30. vers)

Számunkra nehéz elképzelni, milyen lehetett Jézus korában élni, amíg az áldozati rendszer a maga valóságában érezhető és látható volt, mikor állatok ezreit, sőt százezreit áldozták fel.

Vannak, akik meg is kérdezik, miért kívánta Isten ezt a sok vért? A Római levélben Pál úgy válaszol: „a bűn zsoldja halál” (Róm.6:23), vagyis a bűn büntetést von maga után, amit Jézus kereszthalálával vállalt magára, akire az a sok feláldozott állat mutatott előre.

Ám nem mindenki látta meg a Helyettest az áldozati rendszerben. Voltak, akik úgy gondolták azáltal, hogy megtartották a törvényt, hogy áldozatot hoztak, előjoguk van az örök életre, avagy hogy ez által szívességet tettek az Istennek, akinek ezért kötelessége mennyei áldást adni.

S hányan vannak, akik ma is ugyanígy gondolkodnak…

De akkor mi az az áldozat, amiben Isten kedvét leli, aminek jutalma van, amit Jézus ma kér tőlünk?

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm.12:1-2)
S ha nem is lenne semmi jutalom, akkor is:
Szánd oda magad Jézusnak!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia