Teljes bizalommal

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Zsoltár 23,1-3
Dávid vagyok, Isai fia. Egy pásztor, aki apám nyáját legeltetem, mert én vagyok a legkisebb fiú. Ez az én feladatom. Lehet, alantasnak látod, te nem tennéd, de én boldog vagyok. Másnak rabság a kötelesség, engem szabbaddá tesz a végtelen pusztaság, az erdő, a mező, és ilyenkor kitörő örömmel énekelek az Úrnak. Őt dicsérem, mert Ő a barátom, mert olyan, mint én: pásztor. Jól tudom, mit jelent pásztornak lenni: gondoskodni kell a nyájról. Zöld fű, édes víz, a mindennapi rutin biztonsága. Ezt adom a nyájamnak, tudom, hova vezessem őket, hogy mindezt hol találják. Lehet, hogy viccesnek tűnik, de úgy próbálom mindezt megadni nekik, mint ahogy Isten gondoskodik rólam. Tőle veszem a mintát. Az Úr az én pásztorom...
RL

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia