Mi van az ember szívében
„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.”
(Lukács evangéliuma 6. fejezet 45. vers)
Az orvostudomány bonyolultnál bonyolultabb műszerekkel kutatja az emberi test minden zugát. A röntgen és mágneses sugarak, az ultrahangok soha nem látott részletességgel adnak képet legapróbb sejtjeinkről is.
De minden hi-tech módszer ellenére az idegszálakat mozgató akarat, szándék megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan ködbe burkolódzik. A pszichológia is csak véli, hogy megfejtheti a sejtés okát.
Bár Jézus rámutatott, hogy az ember egyrészt szavai, modora és tettei által valamelyest megismerhető, de valljuk be őszintén sokszor mindezek ismeretének fényében sem értjük a mögöttes indítékot.
Ugyan a beszéd és a cselekedet lehet a szív szándékának egyfajta túlcsordulása, de legalább annyira lehet, valamilyen a szív mélyén rejlő titok elfedezője is.
Hiszen sokan csak megjátszzák, hogy szelídek és alázatosak, de belül idegesen dühöngnek, akárcsak a farizeusok, „melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.” (Mt.23:27)
Bizony a szív szándékának megítélése meghaladja még a próféták képességét is. Sámuelnek, az Isten emberének is be kellett látnia; „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1Sám.16:7)
Igen, mert egyedül Ő az, aki nemcsak a kimondott szót hallja, hanem a kimondatlan indítékot is.
Öröm, vagy bánat, hála, vagy könyörgés? Nagyon jól tudja, mikor s miért önti el bensőd, és hogyan tör ki belőled.
S ha rossz érzés, vagy lelkiismeret furdalás kerít hatalmába, kérd Őt:
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt.51:12)
