Jó hírek öröme
„Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.”
(51. Zsoltár 10-12. vers)
Világunkban a jó hír nem hír. Mivel szervezetünk hozzászokott egy állandóan magas adrenalin szinthez, sokan elunnák magukat, ha a médiából csupán jó és örömmel teli eseményekről szóló beszámolók hangoznának.
És persze az is igaz, hogy ami az egyiknek jó hír, az másoknak egyenlő a tragédiával. Dávid esetében különösen helytálló ez a megállapítás. Ami számára vágyainak beteljesülését jelentette, az Betsabe számára a gyász óráit hozta el.
Elképzelhetjük milyen izgatottan várta tervének sikerét, miként leste az ablakból a hírnököt, aki Uriás halálhírét hozta. A csata elvesztése sem érdekelte annyira, minthogy végre eltűnjön az, aki bűnös hajlamának útjában áll.
Aztán jön Isten prófétája, és az addig jónak tartott hír rögtön a legszörnyűbb rémálommá változik. Tudja ezáltal nemcsak a földi, hanem a mennyei koronáját is elvesztheti.
Leginkább az fájhatott, hogy ezt a bűnt nem lehetett meg nem történné tenni, de még csak jóvá tenni sem. Az emberi életet nem tudja visszaadni. Bűnét megvallotta az Örökkévaló előtt, de még ekkor sem lehetett nyugodt. Bűne szüntelen előtte forgott.
Megborzongott, mikor arra gondolt: Ha Uriás is Isten Országába kerül, milyen lesz majd a találkozás? Hogyan fogok a szemébe nézni? Mit fogok neki mondani? Tudod én áskálódtam ellened? Én voltam az, aki a halálba küldtelek?
Egyedüli reménye, hogy az Úr rendbe hozza az ő tönkrement életét is. Mert tiszta szívet csak Isten teremthet.
Ez a történet tanulság számunkra, hogy gondoljuk át, hány ’Uriást’ küldünk mi is naponta ’halálba’? Hány embertársunk hírnevét, lelkét, becsületét tapodjuk nap, mint nap a sárba? De egyszer szembesülnünk kell szavaink és tetteink folyományával.
A mai legjobb hír, hogy Jézus helyettes áldozatát elfogadva részünk lehet az örök életben. S talán, ami ennél is fontosabb, hogy amit itt elrontottunk, vagy elrontunk, és itt a földön már nem lehet helyrehozni, az ott mind rendben lesz.
